Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - MÉRLEG - Szávai Ferenc: Tilkovszky Loránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században. Debrecen, 1998 / 66–71. o.

MÉRLEG TILKOVSZKY LORANT NEMZETISÉGI POLITIKA MAGYARORSZÁGON A 20. SZÁZADBAN Debrecen, 1998. 286 p. Tilkovszky Lóránt — a magyar nemzetiségtörténet-kutatás jeles képviselője — azt a célt tűzte ki müvében, hogy eddig egyedülálló módon bemutassa a magyar kormánypolitika és a kisebbségek viszonyát egy teljes évszázadban, vizsgálva egyben a nemzetiségek működési és művelődési kereteit. A mű tankönyvnek született, több évtizedes kutatómunka szintézise, ami meghatározza tartalmi és formai kereteit. Nem csupán helyzetelemzésről van szó, hanem egyfajta viszonyulásról, a hivatalos politika, pártok, szervezetek, gondolkodók és a nemzetiségek kapcsolatáról, amit árnyal helyzetük, a napi politika. A kérdés eldöntése tehát az, hogy a lehetséges pólusok között (a hatalom partneri viszonyt kínál a nemzetiségeknek az állami keretek között, vagy éppen eszközként használja őket) milyen mozgástér jutott a nemzetiségek önálló kezdeményezéseinek. Magyarországon számarányukat tekintve, majd politikai jelentőségét nézve — főleg a trianoni keretek között — a német kisebbség játszotta a vezető szerepet a nemzetiségek között, érthető tehát, hogy a Szerző, miközben ír az összes nemzetiségről, mégis a német kisebbség viszonyait mutatja be legrészletesebben. Iránytűje a történeti idő adta keret volt, aminek segítségével négy fejezetre osztotta művét. A 20. század eleje nem jelentett választóvonalat a nemzetiségi problémák tekintetében, az igazi töréspont itt is Trianon volt, mint az egész magyarság történetében. Meghatározó jelentősége volt a nemzetiségi mozgalom számára, hogy rendelkezett e tagolt társadalmi szerkezettel. Tilkovszky az első fejezetben társadalmi szerkezetvizsgálatot végez, a nemzetiségi viszonyokat az egész társadalomba illeszti be. Vizsgálat alá veszi a népszámlálási statisztikákat és a nemzetiségi oktatásügyet. Megállapítja, hogy a nemzetiségi lakosság zöme falusi lakos volt, a társadalmi tagoltság szempontjából a németek álltak az első helyen, míg a rutének társadalma volt a legfejletlenebb. A nemzetiségi mozgalmak vezetése az értelmiségből került ki, a magyar nemzetiségi politika azonban mindent igyekezett elkövetni, hogy megakadályozza egy öntudatos vezető réteg kialakulását. Különösen Bánffy Dezső kormányának idejétől követelte egyre erőteljesebben a magyar politikai közvélemény az 1868. évi nemzetiségi törvény hatályon kívül helyezését. A nemzetiségi mozgalmak ezzel szemben elutasították a törvény merev negációját, inkább arra igyekeztek rámutatni, hogy melyek azok az anyanyelvi jogok, amelyeket érvényesíteni kell. Széli Kálmán miniszterlenök szakított Bánffy erőszakos nemzetiségi politikájával, és elutasította az 1868. évi nemzetiségi törvény eltörlésére irányuló törekvéseket. Elsőként a Szlovák Nemzeti Párt aktivizálódott 1901-ben, a következő évben követte azt a szerb és horvát, illetve a német. Széli Kálmán majd Khuen-Héderváry Károly nemzetiségi politikáját a megfontoltság és az erőszak kerülése jellemezte. 66