Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - MÉRLEG - Szávai Ferenc: Tilkovszky Loránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században. Debrecen, 1998 / 66–71. o.

Tisza István kormányra kerülését a nemzetiségi mozgalmak vezetői bizakodva várták, majd ezt követően a „darabontkormány" számított a nemzetiségekre, amelyek vezetői szemben álltak a koalíciós ellenzéki pártok soviniszta nacionalizmusával. Wekerle Sándor vezetésével koalíciós kormány alakult, a nemzetiségek ekkor érték el legnagyobb sikerüket a parlamenti választásokon, 26 képviselőjük nemzetiségi klubot alakított. Részt vettek a a parlamenti csatározásokban, a kormány tevékenysége a Bánffykorszakra emlékeztettek. A kemény kéz politikája nem hátráltatta a nemzetiségeket, 1906-ban Versecen megalakult a Magyarországi Német Néppárt, ám a Lex Apponyi (1907. évi 27. te.) hatására jelentősen csökkent a nemzetiségi népiskolák száma. Khuen-Héderváry Károly második kormánya idején erősödött a szigor politikája a nemzetiségekkel szemben, a parlamenti választások visszalépést jelentettek számukra, csak 8 képviselőjük jutott be a parlamentbe. Lukács László kormánya tárgyalásokat kezdett a román nemzetiségi kérdés mielőbbi rendezésére, de a balkán háborúk következtében e tárgyalások elakadtak. Tisza István második kormányalakítását a román nemzetiséggel való tárgyalási készség szándéka követte, de az első világháború kitörése az utolsó megegyezési kísérletet is kudarcba fojtotta. A világháború idején az ország területe hadszíntérré változott, a nemzetiségi vezetőket internálták az ország belsejébe. Ugyanakkor külföldön sorra alakultak az emigrációs bizottságok, ami a magyar kormányt nyugtalansággal töltötte el. Esterházy Móric gróf kormányának tevékenysége tovább súlyosbította a helyzetet azzal hogy a románlakta területeken bizonyos „kultúrzónákat" állított fel. További nyugtalanságot váltott ki Wilson, amerikai elnök kongresszusi üzenete a nemzeti önrendelkezésről. Az uralkodó 1918. október 16-i manifesztuma az Osztrák-Magyar Monarchia ígért átszervezésével kapcsolatban nemzeti tanácsok létesítésére szólított fel. Az őszirózás forradalom október 31-i győzelme Károlyi Mihályt juttatta hatalomra. Károlyi Mihály kormányának úgy kellett szembenéznie a nemzetiségi problematikával, hogy az ország területi épsége forgott kockán. Nemzetiségi néptanácsok alakultak, a nemzetiségi kérdést és a területi rendezés tervek a nemzetiségek más szemmel nézték, mint annak kidolgozói. A tanácsköztársaság nemzetiségpolitikáját illetően a Szerző úgy vélekedik, hogy az nagyrészt alárendelődött a szocialista internacionálé eszméjének propagálásának, és az aktuális feladatok megvalósítása agitációs feladatainak. A mü második, fő fejezetében sokrétű vizsgálatát adja a Szerző a címben meghatározott témának, a nemzetiségekhez való viszonyulásnak. Módszere az, hogy nemcsak a hivatalban lévő kormányok politikáját, hanem pártok, hazai és jelentősebb külföldi gondolkodók állásfoglalását ismerteti, ezzel a lehető legteljesebb képet tárja az olvasó elé. Bleyer Jakab személyében nemzetiségi miniszter foglalkozott a kisebbségek ügyeivel, a rövid életű Peú/Z-kormányban, majd a Huszár-kormmy idején ez a gyakorlat folytatódott. Bleyer nemzetiségi pártja, a Német Keresztény Gazdasági Párt volt a legsikeresebb az 1920. január 25-26-i választásokon. Bleyer Nyugat-Magyarország ügyében több külföldi utat tett, ám egyik hazaérkezésekor azt tapasztalta, hogy az 1920. 67