Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - KILÁTÓ - Orosz Katalin–Albrechtné Kunszeri Gabriella: Állományvédelmi tapasztalatok Hollandiában / 41–49. o.

helyez ki a bejáratok közelébe és a polcok mellé (a helyüket pontosan dokumentálva), majd ezeket kéthavonta begyűjti és megvizsgálja, hogy milyen rovarok és milyen mennyiségben fordulnak elő a csapdákban. Átlagosan évente egy raktárban kétszáz rovart fognak a csapdák. Ha a rovarok száma ezt az értéket meghaladja, akkor a felmérést végző kéri az adott raktár takarítását. (Leggyakrabban poratkákat találnak, melyek kb. 1 mm nagyságú rovarok és a levéltári iratot nem fogyasztják, csak szennyezik azt.) A penészspórákat kiszűrő elektrosztatikus filterek működését is ellenőrzik. Évente egyszer AGAR-AGAR táptalajt tartalmazó petricsészékkel ún. kontakt mintavételt végez a kolléga a polcokon, majd a petricsészéket klímakamrába téve, kitenyészti a penészgombákat. Ha a kitenyésztett penésztelepek száma meghalad egy standard számot, akkor az adott raktárt fertőtlenítik. A vizsgálat során a levegő spóratartalmát is méri egy a mikrobiológusok által használt szerkezettel, amelybe szintén táptalajos műanyag csíkot helyez, és 500 liter levegőt szív át rajta, majd a klímakamrába tett csíkon ellenőrzi a kifejlődött penésztelepeket. Mindkét vizsgálatban csak a levéltári anyagra és az emberre nézve veszélyes penészfajokat vizsgálják. Ha szükséges, a levéltári anyagot gammasugárzással fertőtlenítik, a fertőzött raktárban pedig porszívózással, majd fertőtlenítőszeres lemosással (TEGO) takarítanak. A fertőzött raktár takarításában és a levéltári anyag mentésében a levéltár minden dolgozója részt vesz. A restaurátorokat megtanítják arra, hogy felismerjék a legfontosabb penészcsaládokat, különösen az emberre nézve veszélyes Aspergilus családot. Amennyiben szükséges, a fajra határozást külső mikrobiológussal végeztetik el. Nagyon figyelnek arra, hogy a dolgozókat lehetőleg ne érje egészségkárosodás, ezért ma már semmilyen vegyszeres fertőtlenítést nem használnak. A levéltárba kerülő minden anyagot átvizsgálnak, és ha penészes, akkor még a beszállítás előtt fertőtlenítik gammasugárzással. (A gammasugarak ugyan károsíthatnak bizonyos levéltári anyagokat, de a kezelés után nem szabadul fel semmilyen emberre káros anyag a papírból.) A levéltári anyag mozgatását könnyen kezelhető, állítható asztallapú kerekes kocsikkal végzik. Kutatásra eredeti anyagot csak abban az esetben adnak ki, ha nincs róla mikrofilm, egyébként mikrofilmen kutatható a gyűjtemény. Eredetit kutathatnak a levéltár munkatársai, de szigorú szabályok vonatkoznak a kutatási körülményekre. Mindenkinek (beleértve az igazgatót is) be kell írnia a számítógépes nyilvántartásba, hogy mely anyagot hozza ki a raktárból, és csak meghatározott ideig tarthatja a szobájában. Ezeket a szigorú intézkedéseket állományvédelmi okokból hozták, hiszen a munkaszobák nem klimatizáltak. Alkalmunk volt megtekinteni a restaurátor műhelyt is, és tájékozódni az ott folyó munkákról. Érdekes volt számunkra, hogy az ott is nagy számban előforduló nagy méretű és vastag levéltári köteteket.általában pergamenkötéssel látták el. A nálunk oly gyakori fehér disznóbőr kötés Hollandiában nagyon ritka, és ha van is, az valószínűleg valódi timsós, vagy glaszécserzésű, mert kifejezetten puha és fehér színű. A vastag pergamen kötetekkel azonban sok gondjuk van, mert a pergamen is rugalmatlanná, keménnyé válik és a könyv nehezen, vagy egyáltalán nem nyitható. A kutathatóság érdekében az ilyen köteteket egy, az eredetire kívülről nagyon hasonlító, de szerkezetében kicsit más, speciális, új pergamenkötéssel látják el. 44