Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - Koroknai Ákos: Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után / 3–18. o.

vizsgálatának szükségességét, minthogy enélkül feltárhatatlan az iratanyagok valós társadalom- és gazdaságtörténeti jelentősége. A struktúratan jeles német képviselője Johannes Papritz — a '70-es évek közepén — hasonlóan nagy súlyt helyezett a proveniencia alapú levéltári értékelésre. Schellenberg nyomán Angelika Menne-Haritz az 1990-es évek elejére alkotta meg a funkcionális proveniencia elméleti és gyakorlati rendszerét, amelyben a szervi struktúrában keletkező (ügy)iratok funkcionális tárgyi (pertinenciális) elemzését is elengedhetetlennek tartotta, azaz a már tárgyalt elsődleges és másodlagos érték komplex elemzését.

5 Összegezve: csak az iratok elsődleges (ügyintézési) és másodlagos (információs) értékének együttes figyelembe vételével dönthető el, hogy valamely gazdálkodó szervezet iratai maradandó értékűek-e vagy sem. 3. A gazdasági iratértékelés levéltár közi és állománygyarapítási összefüggései Az értékelés mindig viszonyítás. Ebből következik, hogy a különféle (hazai) levéltártípusok értékrendje nem feltétlenül azonos. Ami az egyiknek különlegesen értékes, korántsem bizonyos, hogy az a másiknak. Abszolutizálható értékek nincsenek. Amíg a Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) pl. döntően az illetékességi körébe tartozó és a közfeladatokat országos szinten ellátó szervek működése során keletkező — maradandó értékű — köziratok megőrzésére koncentrál, addig más levéltártípusok vagy a jellegzetesen helyi, regionális, vagy az ágazati stb. értékű köz- és magániratok megőrzését tekintik feladatuknak, és ez így helyes. (Közbevetőleg hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a piacgazdaságban keletkező iratanyag egy része szintén köziratnak minősül, mint pl. a közfeladatokat is ellátó közhasznú társaságok esetében). A különféle levéltártípusok iratértékelő tevékenysége — optimális esetben — többszintű és egymásra épülő. Az egyes levéltártípusok iratértékelő munkája megfelelő szakmai előkészítéssel akár ki is egészíti (ki is egészíthetné) egymást, ami által — az ország gazdaságát és társadalmát illetően — szintenként mindig a leginformatívabb maradandó értékű iratanyag megőrzése is biztosítható (lenne). Ma azonban még korántsem ez a helyzet. Ezt jól szemlélteti az alábbi kimutatás, amely a MOL és az önkormányzati levéltárak 1996-2000. évek közötti gazdasági iratgyarapítási tevékenységéről tájékoztat. 5 MENNE-HARITZ, ANGELIKA: Anforderungen der Bewertungspraxis und die archivische Theorie. Archivmitteilungen, Jg. 41. (1991) Heft 3. 6 A magyarországi közlevéltárak iratgyarapodása 1996-ban, 1997-ben, 1998-ban, 1999-ben, 2000-ben. Bp. 1997-2001. A publikált levéltár-statisztikai adatok kigyűjtésében és összesítésében résztvevő MOLNÁR MARIANNA ügyintézőt szíves segítségéért őszinte köszönet illeti meg. 8