Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - Koroknai Ákos: Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után / 3–18. o.

KOROKNAI ÁKOS ELMÉLETI FELVETÉSEK A GAZDASÁGI IRATOK MAKROSZINTŰ LEVÉLTÁRI ÉRTÉKELÉSÉNEK PROBLEMATIKÁJÁHOZ 1989 UTÁN* 1. A munkálat célja Az értékelés levéltári analízis, amely sosem mechanikus eljárás, sosem leegyszerűsített sematikus módszer, mert az iratkeletkeztetés körülményei szervenként változnak, mert nincsenek általánosan érvényes normaszerű értékelési szabályok, és mert nem alkothatók örökérvényű értékelési modellek. A szervek iratanyagának értékelése mindenkor egyedi eljárást kíván. Az értékelés felelősségét a levéltárosnak mindig és minden korban vállalnia kell, akkor is, ha a különféle társadalmi és politikai rendszerek eltérő értékrendjük miatt nem mindig ugyanazt tartják megőrzésre érdemesnek. Az értékelési felelősség alól a levéltáros nem bújhat ki. S bár minden ország gazdaságfejlődése másként megy végbe a gazdaság három alapvető szektorában, ti. az alapanyag-termelő, a feldolgozó és a szolgáltató szektorban (kereskedelem, bank stb.), mégis vannak objektivizálható értékelési szempontok, amelyek rendszerbe állítása jelentős segítséget nyújthat az iratértékelő munkához. Jelen összeállítás célja nem több, minthogy némely értékelési szempontra rendszerszerűén felhívja a figyelmet. A cél nem az, hogy részletes eljárási szabályokat alkossunk, hiszen ez lehetetlen lenne, hanem az, hogy ráirányítsuk a figyelmet a sokrétű értékelési munka szükségességére, mivel levéltárosi részről nagy a kísértés az értékelés egyszerűsítésére, mechanizálására (ld. a korábbi minta irattári tervek kapcsán felmerült sematikus megoldásokat), ami pedig könnyen odavezethet, amint arra már Johannes Papritz a '70-es években utalt, hogy válságba jut a „levéltári gondolat hitele", mert az értékőrzés fogalma körül nincs valami rendjén. Munkánkban a gazdaság szerveinél érvényesíthető főbb iratértékelési szempontokat vesszük sorra.

1 A gazdálkodó szervezetek, azon belül is a gazdasági szervek

2 súlyának, jelentőségének megítélése minden értékalkotás kiinduló pontja. Addig, amíg nem tisztázott valamely gazdálkodó helye a társadalomban (inclusive a gazdaságban), Az itt közölt írás a Magyar Országos Levéltárban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízásából létrehozott munkacsoport (KOROKNAI ÁKOS, SlPOS ANTALNÉ, KÖRÖSMEZEI ANDRÁS, ERDÉLYI ANDREA) tanulmányának (Iratértékelési szempontok a gazdasági levéltárügyben a rendszerváltozás utáni évtizedben) első fejezete. A tanulmány teljes egészében a Levéltári Szemle elektronikus változatán olvasható. 1 Ha a tanulmányunkban kifejtett gondolatok a gazdasági levéltárügy problematikájával foglalkozó levéltárosaink közül bárkit is némi töprengésre késztetnének, nem írtunk hiába. Reméljük, így lesz. 2 Az 1994. évi XVI. tv. szerint: gazdálkodó szervezet az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet — a lakásszövetkezet kivételével —, a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági vállalkozó. Az említett törvényt hatályon kívül helyező 1999. évi LXX1. tv. szerint gazdálkodó szervezet: a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyesülés, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, a lakásszövetkezet kivételével a szövetkezet, az egyéni vállalkozó, továbbá a mezőgazdasági vállalkozó, ideértve a kistermelőt és az őstermelőt is. 3