Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - MÉRLEG - Pálffy Géza–Soós László: Zala megye archontológiája, 1338–2000 / 81–87. o.
átszervezéseit pozitívumként értékelhetjük. Azzal, hogy megszületik alsó fokon is a helyhez kötött közigazgatás, a tisztviselőket arra kötelezik, hogy a székhelyen lakjanak, hivatalok alakulnak, s ezek közigazgatási egységek központjaiban létesülnek; egyre jobban elkülönül a szakigazgatás; kötötté válik a hivatalos idő; szabályozott az ügyvitel; a létesített hivatalokban mindig van ügyintéző — mindez kétségtelenül jelentős előrelépést jelent a polgári hivatalfejlödés útján. Ugyancsak pozitív lépés a közigazgatásnak a jogszolgáltatástól való szétválasztása, s hogy az állások betöltését szakképzettséghez kötik." Zala megye közigazgatásának 1861 és 1910 közötti történetét FOKI IBOLYA tanulmányából ismerhetjük meg. Az 1850-es évek elején a Habsburg Birodalom egyre válságosabbá váló helyzete arra kényszerítette a bécsi udvart, hogy — a Kari Kübeck báró nevével fémjelzett bürokratikus rendszer elveit feladva — a magyarokkal való kiegyezés útját keresse. Az Októberi Diploma (1860) rendelkezései nyomán az ország egész területén megkezdődött a megyei és városi önkormányzatok újjászervezése. Az 1861. november 5-éig tartó rövid alkotmányos időszakban Zala vármegye nemességének sikerült kiharcolnia, hogy a tőlük korábban elcsatolt muraközi járást, valamint hat községet a megyéhez visszacsatoljanak. A provizórium időszakát létrehozó uralkodói rendelkezés a helyhatóságok működését megszüntetve a megyei bizottmány feladatkörét a kinevezett tisztviselőkből álló ún. tisztiszékekre ruházta át. A megyei közéletet érintő legfontosabb döntések vagy főispáni utasítással, vagy tisztiszéki határozattal születtek, így a tisztviselői kar mind döntéshozó, mind végrehajtó szervként egyaránt tevékenykedett. A működési zavarokkal terhes átmeneti kormányzati rendszer megszüntetésére, a törvényhatóságok alkotmányos jogainak visszaállítására és a történeti hagyományoknak megfelelő általános tisztújításra csak a kiegyezés megkötése után kerülhetett sor. Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével a megye szerepkörében is lényeges változások következtek be. Az országgyűlésnek felelős magyar kormány megalakulásával nemcsak a megye alkotmányvédő szerepe szorult háttérbe, hanem a minisztériumok a központi hatalom képviseletében az önkormányzatok jogkörének kurtítását is elvégezték. A kormány ez irányú munkájának sikerét mutatja, hogy pár év alatt a közigazgatás és igazságszolgáltatás szétválasztásával, a pénzügyigazgatási szervezet megerősítésével a megyék törvénykezési, bíráskodási és adófizetési jogát sikerült teljesen felszámolnia. A szerző a továbbiakban részletesen ismerteti a megye közigazgatásának területi változásait, a tisztviselői kar feladatkörének módosulásait, valamint nyomon követi azokat a törvényi változásokat, amelyek Zala megyében is a polgári közigazgatási rendszer kialakulásához vezettek. KÁLI CSABA három történeti időszakot (1910-től 1950-ig, 1950-től 1980-ig, 1990-től 2000-ig) átölelő munkájában megközelítőleg az egész 20. századi hivataltörténet bemutatására vállalkozott. Ebben a világháborúkat, forradalmakat, diktatúrákat megélt évszázadban az ország és így egyúttal a megye területi változásai, az önkormányzatiság időnkénti felszámolása, továbbá a tisztviselői kar lecserélése kapott központi szerepet. Hol van már az a 19. század végi gyakorlat, amikor a centralizációs törekvések erősödését az önkormányzati jogok rovására még úgy valósították meg, hogy — a helyi és országos érdekeket alkotmányos keretek között egyeztetve — a megyei önkormányzatok törekvéseit is érvényesülni hagyták. Az önkormányzati igazgatás 86
