Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - MÉRLEG - Pálffy Géza–Soós László: Zala megye archontológiája, 1338–2000 / 81–87. o.
kihasználása alapján, valóban magas színvonalon készült el a munka. Persze ez nem jelenti azt, hogy a középkori és kora újkori tisztviselők, főként a szolgabírák és esküdtek jegyzékét még ne lehetne majd a jövőben tovább bővíteni és pontosítani. A Magyar Országos Levéltárban őrzött kisebb-nagyobb családi levéltárak (például a Batthyány, a Nádasdy, a Festetics, illetve aannk részeként őrzött gersei Pethő stb.), valamint a szomszédos megyék (Vas és Veszprém) és néhány, a vármegyével szoros kapcsolatban álló vagy területén illetékes egyházi intézmény (mindenekelőtt a vasvári és a veszprémi káptalan stb.) archívumai még számos újabb adattal gazdagíthatják majd a munkát, különösen az ezekben fennmaradt vármegyei kiadványok, tanúkihallgatások stb. révén. Hasonlóképpen biztosan több helyen pontosítható lesz még a tisztségviselések időhatára is, természetesen elsősorban a 17. századtól már egyre rendszeresebbé váló ilyen jellegű adatoknak köszönhetően. Ezzel kapcsolatban -— különösen a főispánok esetében — a kötet CD-változatában és a majdani további megyei archontológiák esetében hasznos lenne annak pontos jelölése, illetve valamilyen formában történő megkülönböztetése, hogy az adott személyt mikor nevezték ki vagy választották meg a tisztségre és mikor foglalta el ténylegesen, beiktatása alkalmával posztját. A két időpont között ugyanis —• a főispánoknál például — gyakran hosszú hónapok teltek el; így számos esetben félreértésre adhat okot, ha nem tudjuk, hogy az archontológia összeállítói éppen melyik adatot tüntetik fel. II. A 18. század végétől napjainkig (Soós LÁSZLÓ) A kötet említett első részében a Zala megyei közigazgatás, illetve önkormányzati igazgatás történetét bemutató hivataltörténeti bevezetők sora a 18. század végétől MOLNÁR ANDRÁS tanulmányával (1790-1849) folytatódik. II. József közigazgatási reformkísérletének bukása után Zala megyében is a korábbi évtizedekben kialakult — 1849-ig változatlanul fennálló — rendi hivatalszervezetet és ügyintézési rendet állították vissza. A szerző a fenti időszakban főleg a tisztújítások alkalmából tapasztalt visszaéléseket mérsékelni kívánó szabályrendeletek és a megye által védelmezett évszázados szokásjog között feszülő ellentétek feloldására tett kísérletekkel, valamint a reformkori tisztikar ismertetésével foglalkozik. Az abszolutizmuskori megyei közigazgatás történetét HALÁSZ IMRE tanulmányából ismerhetjük meg. Az általa feltérképezett időszak Alfréd Windischgrátz katonai kormányzásának bevezetésétől a Bach-korszak végéig terjed. Részletesen ismerteti a birodalmi centralizmus érdekében meghozott közigazgatási intézkedéseket és ezeknek a kerületi, megyei és járási szinteken való konkrét megnyilvánulásait. E rendelkezések nyomán a helyi önkormányzati szervek választott tisztségviselői helyére kinevezett hivatalnokok kerültek, és az így létrehozott hatóságok az állam helyi végrehajtó szerveiként működtek. A közigazgatás területén a Bécs által bevezetett változtatások nemzetellenes célja és diktatórikus eszköztára bármennyire is elfogadhatatlan, mindenképpen elismerendő azoknak az intézkedéseknek a polgári átalakulás irányába mutató része, amelyet a szerző a korábbiaknál jóval árnyaltabban az alábbi szavakkal fogalmaz meg: „Az abszolutizmus korának államrendszere egymásnak ellentmondó sajátosságokat hordoz magában. Hivatalszervezeti téren — közigazgatási beosztás, hatáskör — bevezetett újításait, 85
