Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - MÉRLEG - Pálffy Géza–Soós László: Zala megye archontológiája, 1338–2000 / 81–87. o.

ZALA MEGYE ARCHONTOLÓGIÁJA 1338-2000 Szerkesztő: MOLNÁR ANDRÁS Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) 282 p. I. A kezdetektől a 18. század végéig (PÁLFFY GÉZA) A megye a magyar államalapítástól kezdve napjaink a helyi közigazgatás legmeghatározóbb, legnagyobb hagyományokkal bíró és az ország egészének történeti fejlődése szempontjából alapvető szereppel rendelkező intézménye volt. Ennek ellenére a megyei közigazgatás történetének kutatása majd minden korszakban tetemes hiányosságokkal bír. A megye valódi jelentőségéhez képest egyes korszakokban betöltött szerepének szisztematikus levéltári feltárómunka alapján történő bemutatására ez ideig sem az országos, sem a helytörténeti kutatások nem fordítottak kellő figyelmet. Ez alól pusztán kialakulásának és királyi vármegye nemesi vármegyévé fejlődésének folyamata jelent kivételt, mely területeken elsősorban Györffy György és Kristó Gyula, valamint újabban Zsoldos Attila kutatásainak köszönhetően jelentős eredményekkel rendelkezünk. A megyetörténeti kutatás mégis a magyar történetírás egyre inkább elfelejtett „mostohagyermekei" közé tartozik. Bár népszerűsítő jellegű történeti áttekintések és a napjainkban működő helyi önkormányzatokat bemutató összefoglalók gyakran látnak napvilágot, nem helyettesíthetik a rendszeres kutatások alapján készült modern szakmonográfiákat. Ezek pedig szinte teljességgel hiányoznak. A 19. század végi nagy összegzések és a századelő egy-egy lelkes vállalkozása óta egyetlen magyar vármegyéről sem készült átfogó modern történeti feldolgozás. (Kivételt pusztán Pest vármegye történetének előmunkálatai jelentenek, amelyek eredményeként hamarosan napvilágot lát a megye fejlődését a kezdetektől a török kor végéig bemutató első kötet.) A kutatások elmaradása különösen a történeti Magyarország napjainkban már az államhatárokon túl fekvő egykori vármegyéi esetében adhat okot aggodalomra. Elképzelhető ugyanis, hogyha a 21. században nem készülnek ezekről modern összefoglalók, évszázados fejlődésük bemutatása — történeti tudatunk fokozatos beszűkülésével és megfelelő (nyelvi) felkészültségű helyi kutatók híján — már sohasem valósulhat meg. Alapkutatások hiányában a magyar történelem egyes periódusaira vonatkozóan — a középkorról szóló említett munkákat leszámítva — alig találunk összegző feldolgozásokat a vármegyék szervezetéről, területi változásairól, közigazgatási feladatairól vagy igazságszolgáltatási tevékenységéről, nem beszélve az egyes tisztségviselők vagy a megyei politikai elit szerepéről, anyagi viszonyairól, iskolázottságáról stb. Pedig ezen ismeretek hiányában nehéz reális képet rajzolni országos folyamatokról is, például a nemesi társadalom változásairól, anyagi és karrierlehetőségeiről, a vármegyei értelmiségről vagy akár az írásbeliség terjedéséről. Ezen a helyzeten sokat segíthet egy-egy alapos forrásfeltárás eredményeként megjelenő olyan esettanulmány, amely az elmúlt két évtizedben a középkor vonatkozásában például Kubinyi András, Zsoldos Attila vagy Csukovics Enikő, a kora újkori Győr vármegyéről pedig Gecsényi Lajos, Pest-Pilis-Soltről Szakály Ferenc, Sopronról Dominkovits Péter vagy Zaláról Bilkei Irén és Turbuly Éva tollából látott napvilágot. A vármegyei archontológiai kutatások terén hasonlóképpen bőven vannak hiányosságok, ami persze nagyrészt adódik a fentiekben felvázolt kutatási helyzetből. A 81