Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - MÉRLEG - Pálffy Géza–Soós László: Zala megye archontológiája, 1338–2000 / 81–87. o.

középkort vizsgálva, nagyobb időszakra (1301-1457) vonatkozóan pusztán Engel Pál igen gazdag és megbízható adattárára (Magyarország világi archontológiája 1301-1457, I-IL kötet Bp., 1996) támaszkodhatunk, amelynek Zsoldos Attila munkája eredményeként rövid időn belül elkészül az Árpád-korra vonatkozó előzménye is. Az 1920-1930-as és az 1980-1990-es évek kutatásaiknak eredményeként 1526 előttről emellett több vármegye ispánjairól-alispánjairól vagy egy-egy hosszabb-rövidebb időszak majd minden megyei tisztségviselőjéről rendelkezünk számottevőnek nevezhető adatokkal: Temes megyére: Pesty Frigyes, Magyar Történelmi Tár 12. (1863), 157-267. és Fenyvesi László, Studia Agriensia 14. (1993) 260-263.; Zalára: Holub József, Zala megye története a középkorban, Pécs (1929), 441-485.; Sopronra: Belitzky János, Sopron vármegye története, 1. kötet, Bp. (1938), 901-909.; Vasra: Reiszig Ede, Vas vármegye tisztikara a középkorban, Kőszeg (1940); Somogyra és Turócra: Borsa Iván, Somogy Megye Múltjából Levéltári Évkönyv 13. (1982), 9-14. és Levéltári Közlemények 60. (1989), 199-218.; Hevesre: Havassy Péter, Studia Agriensia 6. (1986); Tolnára: Szakály Ferenc, Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt (1314—1525), Szekszárd (1998), 38-66. és uő., Történelmi Szemle 39. (1997), 411-424.; Ungra: Engel Pál, A nemesi társadalom a középkori Ung megyében, Bp. (1998), 122-126. és újabban Gálocsy Zoltán, Ung vármegye főispánjai és tisztviselői a legrégibb kortól 1867-ig, Szerk.: Csatáry György, Bp.-Beregszász (2000); Veszprémre: Horváth Richárd, Fons 7. (2000), 2. sz. 249-266., végül az erdélyi vármegyékre: Lázár Miklós, Századok (18871889) adatközlése alapján. Ismereteink szerint megjelenés alatt áll továbbá Abaúj vármegye későközépkori (Horváth Richárd), valamint Szabolcs és Pest középkori adattára (Tóth Norbert, ül. Tringli István) is. A kora újkorra vonatkozóan — a főispánok vonatkozásában legalábbis — látszólag kedvezőbb helyzetben vannak a korszak kutatói, hiszen Fallenbüchl Zoltán 1994-ben megjelentette Magyarország főispánjai 1526-1848 című munkáját. Mivel azonban ez az adattár alig lép túl Somogyi Zsigmond 1902-ben közzétett kötetének (Magyarország főispánjainak története 1000-1903) eredményein (vö. Fallenbüchl munkájának bírálatával: Fons 2. [1995], 1. sz. 99-111.), a mohácsi csata utáni bő három évszázadra vonatkozóan még a középkorinál is sokkal rosszabb helyzetben vagyunk. Egy-egy régebbi, de mind a mai napig használható adatközlés mellett (Torna megye: Kemény Lajos, Abaúj-Tornavármegye története 1527-1648, Kassa, 1915, 96. és Zólyom: Föglein Antal, Századok 57-58. [1923-1924], 469.) önálló forráskutatáson alapuló adattár az utóbbi időben pusztán Győr vármegye 17. század tisztségviselőiről látott Gecsényi Lajos közleményeként éppen jelen folyóirat hasábjain (38. [1988], 3. sz. 33-34.) napvilágot. Összességében tehát a kora újkorra vonatkozó ismereteink meglehetősen szerénynek nevezhetők. Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben szép számmal megjelent vármegyei regeszta-kötetek (Esztergom, Gömör, Győr, Pest, Sopron, Szatmár, Tolna, Vas, Zala és Zemplén, valamint előkészületben: Nógrád megyéről) remek lehetőséget kínálnak a hiányosságok pótlására. Jakó Zsigmond szorgalmazására ráadásul az „alapozás" már Erdélyben is megkezdődött; több fiatal kutató dolgozik ugyanis a 17. századi magyar nyelvű közgyűlési jegyzőkönyvek regesztáinak kiadásra történő előkészítésén. A fentiek ismeretében a MOLNÁR ANDRÁS szerkesztette Zala megye archontoló giája 1138-2000 című kötet a megyetörténeti kutatásokban országos szinten is úttörő, követendő és példaértékű vállalkozás. Úttörő, hiszen az egész történeti Magyarország 82