Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - MÉRLEG - Horváth Zita: Kántor Klára: Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái, I. 1638–1702 / 78–80. o.
MÉRLEG KANTOR KLÁRA ESZTERGOM VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI JEGYZŐKÖNYVEINEK REGESZTÁI Esztergom, 1999. 322 p. A megyei közgyűlési jegyzőkönyvek történeti értékére már régen felfigyeltek történészek, levéltárosok, de publikálásuk csak az 1980-as évektől vette kezdetét regesztakötetek formájában. A vállalkozás elindítója a Pest Megyei Levéltár volt. Ezt követően Vas, Zala, Győr, Sopron, Tolna, Gömör, Zemplén és Szatmár vármegye jegyzökönyveiből tettek közzé néhány kötetet. Korábban OTKA-pályázat is segítette e vállalkozást, ami azonban sajnálatos módon megszűnt. Talán ez is egyik oka lehet annak, hogy az utóbbi időben egy megye sem járult hozzá újabb kötettel az eddigiekhez. Ezért is örömteli a Komárom-Esztergom Megyei Levéltár vállalkozása, hogy a levéltár első forrás-publikációjaként éppen ezt a hallatlanul gazdag forrástípust választotta. Annál is inkább, hiszen a regesztakötetek közreadása roppant időigényes és nehéz feladat, amelynél a kiváló nyelvtudás, az adott korszakban való biztos eligazodás nélkülözhetetlen, közreadójának különösen az igazgatástörténetben kell járatosnak lennie. Nem csoda, ha nagyon kevesen mernek és tudnak belevágni ebbe a feladatba. A Kántor Klára által latinból lefordított jegyzőkönyvek több mint negyven év anyagát ölelik fel. Ez az időszak nemcsak a megye, de a megye földrajzi és politikai helyzeténél fogva az ország számára is különös jelentőséggel bírt. A közzétett évek nagyobbik fele még a török hódoltság idejére, míg a kisebbik hányad a török utáni új berendezkedés kezdeti éveire esik. Esztergom vára, amint azt a szerző is írja a bevezető tanulmányában, a Bécs és Buda közti hadiút egyik legfontosabb állomása volt. 1543-ban a törökök elfoglalták a várat, később szinte az egész megye a hódoltság részét képezte, Esztergom vára pedig török szandzsák központja lett. A török uralom alatt az egyházi szervek először Pozsonyban, majd Nagyszombatban működtek, a megyei közigazgatásnak a 17. század első felétől Érsekújvár adott helyet. A szerző által részletesen ismertetett politikatörténeti bevezető igazán a regeszták olvasása által válik életszerűvé. De nem csak politikatörténeti szempontból érdekesek a jegyzökönyvek, szinte mindenről szó esik bennük, ami egy megye életével kapcsolatos lehet, hiszen a megyét érintő legfontosabb ügyek mindenkor a közgyűlésen hangzottak el és kerültek lejegyzésre. Számtalan országos, a korszak miatt gyakori ügy, a katonatartás kérdése éppen úgy megjelenik a jegyzőkönyvek lapjain, mint a csak e megyét érintő, sokszor jelentéktelennek tűnő ügyek. A gazdaságtörténet, a társadalomtörténet vagy az igazgatástörténet kutatója ugyanúgy talál számára értékes adatokat bennük, mint a hadtörténész vagy azon olvasó, akit kifejezetten a helytörténet érdekel. A szerzőtől bő tájékoztatást kapunk a megyei közgyűlés (congregatio) és a törvényszék (sedria) működéséről, a megyei tisztségviselőkről, ill. azok tevékenységi köréről. A tisztviselői kar szempontjából különös jelentőséggel bír, hogy a vármegye örökös főispánja a mindenkori esztergomi érsek volt. A bevezető tanulmány a szükséges és jól megírt történeti rész után a kiadás mikéntjéről tájékoztatja az olvasót. A válogatott bibliográfiát jól kiegészíti az eddigi 78
