Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Hegedűs Zoltán: Moson vármegye levéltárának története a kezdetektől az államosításig / 56–74. o.
A világháború és a forradalmak ideje alatt a levéltárban meglehetős rendetlenség alakult ki. Az oda beosztott kezelő a napi iratforgalom lebonyolításán túl más munkát nem végzett, igaz, a szabályok szerint egyedül nem is végezhetett. Ehhez járult még az, hogy komoly selejtezésre utoljára körülbelül negyven évvel azelőtt került sor, a helyiségek teljesen megteltek „nagyrészt értéktelen" ügyiratokkal, a friss anyag egy része pedig a padlón állt. A törvényhatósági bizottság az alispán elnökletével már 1920-ban ki is küldött egy bizottságot, hogy dolgozza ki az 1868-1909 közötti alispáni és főszolgabírói iratok selejtezési tervét. 169 Jóllehet, források híján, sajnos nem tudjuk, ténylegesen hozzákezdtek-e a selejtezéshez, a jelek mégis arra utalnak, hogy nem. A levéltár zsúfoltsága egyedül azáltal csökkent valamelyest, hogy az addig ott őrzött, megyei tulajdonú könyvek legnagyobb részét letétként átadták a Mosonvármegyei Közkönyvtárnak. x 7 1924 január elsejével Mosón, Pozsony és Győr megyék megmaradt területeiből kialakították Győr-Moson-Pozsony k. e. e. vármegyét. Az egyesítést a tisztikar létszámának csökkentése kísérte; a megyék igazgatásánál összesen 22 párhuzamos státuszt kellett megszüntetni, köztük egy főlevéltárnokit is. Vajda György — 21 sorstársával szemben — valószínűleg azért tarthatta meg állását, mert a menekült tisztviselők foglalkoztatására külön szabályok vonatkoztak. 171 Az szerencsére még ötlet szintjén sem merült fel, hogy a Mosón megyei levéltár anyagát az új székvárosba, Győrbe szállítsák át (ami már II. József alatt is kudarcot vallott), csupán az 1920-1923 közötti alispáni iratokat vitték el, az ügyintézés folyamatossága érdekében. 172 Bár a megyei hivatalok elköltözésével a levéltárban végzendő munka mennyisége bizonyára csökkent, a levéltár helyzetében ez mégsem hozott javulást, már csak azért sem, mert — mondhatni hagyományosan — a főlevéltárnok munkáját más célokra is igénybe vették. Az utódállamoknak átadandó iratanyagot is csak úgy tudta kiválogatni, hogy arra az időre felmentették a főszolgabírói hivatalban végzett munkája alól, amely egyébként minden délelőttjét (munkaidejének felét-kétharmadát) lefoglalta. 173 A vármegyei árvaszék 1925-ben például tucatnyi alkalommal emelt ellene panaszt azért, hogy nagy késéssel küldi meg az általa kért iratokat. 1925-ben ismét felmérték a levéltár állapotát. Vajda György véleménye szerint legnagyobb hibája a helyiségek szűkös volta, emiatt egy komoly rendezést kivihetetlennek tartott. Számottevő helyet csak a meglévő anyag selejtezésével lehetett volna nyerni, erre azonban a gazdasági helyzet miatt nem látott reális esélyt 174 , jóllehet a levéltár három helyiségében szabad hely már alig volt, sőt az árvaszéki anyagot ideiglenesen az /. Ferenc József Árvaházban kellett elhelyezni. 175 A kisebb teremben voltak az anyakönyvi másodpéldányok (amelyeknek külön történő kezelését a belügyminisztérium időközben elrendelte 176 ), a vízikönyvek, a közigazgatási bizottság 169 GyMSMGyL IV. B. 902. a., 58/1920. 170 GyMSMGyL IV. B. 914. I\l., az alispán 3741 és 8844/1921. sz iratai 171 GyMSMGyL IV. B. 905. a., 6454/1923. 172 GyMSMGyL IV. B. 914. /!., az alispán 6963/1931. sz. irata 173 GyMSMGyL IV. B. 454. a., 17618/1925. (ad: alp. I. 613/1926.) 174 GyMSMGyL IV. B. 454. a., 16003/1925 (ad: alp. I. 613/1926.), illetve Levéltári Szemle, XLVII. (1997) 3. sz., 30-31. 175 GyMSMGyL IV. B. 454. a., 6963/1931 (ad: alp. I. 613/1926.) 176 GyMSMGyL IV. B. 454. a., 5867/1925. 71
