Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Hegedűs Zoltán: Moson vármegye levéltárának története a kezdetektől az államosításig / 56–74. o.

sokoróaljai főszolgabíró mellett, később az árvaszéknél dolgozott; emellett nyolc hónapig helyettesített levéltárnok is volt.

160 A világháború kitörése után nem sokkal a levéltár tevékenysége már csak a legszükségesebb napi feladatok ellátására korlátozódott. Szabó Vendelt mint tartalékos népfelkelő főhadnagyot már 1914 őszén behívták; katonai szolgálatának idejére — takarékossági okokból — a vármegyei iktatót bízták meg a kezelői teendőkkel, a hivatalos bejegyzések megtételét pedig az alispán vállalta magára.

1 l A megye 1917-ben megkísérelte elérni a levéltárnok felmentését (arra hivatkozva, hogy árvaszéki ülnökként nélkülözhetetlen), de sikertelenül.

162 Csupán 1918 május elsejével térhetett vissza a levéltárba,

163 ám onnan hamarosan más feladat szólította el: tiszteletbeli főszolgabíróként Nezsiderbe rendelték, hogy a felhalmozódott kihágási ügyek letárgyalásában a főszolgabíróság segítségére legyen.

164 Szabó Vendelt 1919-ben árvaszéki ülnökké választották, így főlevéltárnoki állásáról lemondott. Az alispán indítványozta, hogy a pályázat kiírását halasszák el, mert ezt a státuszt — takarékosságból — levéltárnokivá szeretné visszaminősíttetni. Azzal érvelt, hogy a háború idején, az ő ellenőrzése mellett, egy kezelő is kielégítően el tudta látni a levéltári feladatokat. Véleménye szerint „a magasabb tudományos képzettség már csak azért is felesleges, mert levéltárunk nélkülöz minden esetleges tudományos munkálkodásra alkalmas anyagot. Ezt bizonyítja az is, hogy az évtizedek folyamán egymást követő egyetemi végzettségű, szakvizsgás vármegyei fölévé Itárosok sem voltak képesek tudományos munkásságot kifejteni." „A magasabb tudományos képzettségű egyén" pedig, látva, hogy szakmai ambícióit ebben az állásban nem elégítheti ki, kedvét veszti és hamarosan leköszön, amint azt dr. Osváth Gyula és Szabó Vendel példája is mutatja.

165 Véleményével azonban — bár sok igazságot is tartalmaz — mégsem érthetünk egyet, hiszen a levéltár anyaga kitűnő, ami pedig a tudományos munkát és a publikálást illeti, azt sem a többnyire jogot végzett, magukat tisztviselőnek tekintő levéltárnokok, sem pedig (erről szóló forrásaink — pontosabban azok hiányának — tanúsága szerint) a vármegye vezetői nem tartották a levéltáros feladatának, aki így legfeljebb saját kedvtelésére kutathatott, mint például Szabó Vendel, aki a Mosonvármegye című helyi lap hasábjain több helytörténeti tárgyú írást is közölt.

166 A levéltár vezetésére a kormánybiztos 1920 őszén Vajda György, Szolnok-Doboka vármegye tiszteletbeli levéltárnokának személyében egy Erdélyből menekült tisztviselőt helyezett Magyaróvárra.

167 Állásában — a IX. fizetési osztályba sorolt megyei levéltárnokként (aki az iratok többségén mégis főlevéltárnokként szerepel) — 1921 közepén véglegesítették.

168 159 GyMSMGyLIV. B. 905. a., 422/1913. 160 GyMSMGyLIV. B. 914. I\., az alispán 7646/1912. sz. irata 161 GyMSMGyL IV. B. 905. a., 662/1919. 162 GyMSMGyL IV. B. 901. b., 1526/1917. 163 GyMSMGyL IV. B. 905. a., 3293/1918. 164 GyMSMGyL P/. B. 901. b., 737/1918. 165 GyMSMGyL IV. B. 905. a., 662/1919. 166 Mosonvármegye, XI. (1913) 33., 35., 37., 39. és 43. sz. 167 GyMSMGyLIV. B. 905. a., 1905/1921., illetve7179/1920. 168 GyMSMGyLIV. B. 901. a., 224/1921., illetve

IV. B. 905. a., 922/1922. 70