Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Hegedűs Zoltán: Moson vármegye levéltárának története a kezdetektől az államosításig / 56–74. o.

rendszeres szellőztetés ellenére is nedves volt, az alsó polcokon a felszivárgó víz miatt nem lehetett iratokat tartani.

77 A külön levéltárosi állás megszervezésére irányuló erőfeszítést 1827-ben végre siker koronázta, amikor — a megye előző évi felterjesztésére

78 — az uralkodó azt 300 forintos fizetéssel engedélyezte.

7 Rendkívül érdekes azonban az, hogy az állást — amelyre pedig égető szüksége volt a megyei igazgatásnak — csupán négy esztendővel később töltötték be, de még akkor is úgy, hogy két legyet üthessenek egy csapásra. A főispán ugyanis Schott Józsefet, aki már 14 esztendeje szolgálta írnokként a vármegyét és időnként a levéltári feladatokkal is foglalkozott, nem archivariussá, hanem „a cancellariának igazgatójává" nevezte ki, a levéltár rendbeszedése mellett azt is feladatává téve, hogy — a főjegyző felügyelete alatt — a kancellária (íróház) alkalmazottainak tevékenységét irányítsa.

80 Belátható, hogy ily módon a levéltárra csak a szükségesnél kevesebb időt fordíthatott. Oda egyébként — az 1825. évi XXIII. törvénycikk szerint — a magyaróvári esperes-plébános enyhe tiltakozása mellett ebben az időszakban kezdtek bekerülni a felekezeti anyakönyvek másodpéldányai.

81 Schott József — akit forrásaink többnyire lajstromozóként emlegetnek — mindenesetre nagy lendülettel látott munkához. Már a következő év elején részletes jelentést készített a levéltár állapotáról. Eszerint az 1768. évi leltárban szereplőknél régebbi iratok továbbra sincsenek. A megyegyűlés 1640-nel kezdődő iratai csak 1782-től vannak rendezve, amióta a tárgyalt ügyeket számozzák; az 1668-tól meglévő jegyzőkönyvek mutatói pedig meglehetősen hézagosak és hibásak. Ezzel szemben az „adóbéli számadások 1693-tól kielégítően megvannak", úgyszintén az úrbéri akták, amelyekhez még lajstrom is rendelkezésre áll. 327 polgári mellett 67 büntetőper aktái sorakoznak, lajstrommal ellátva, a polcokon. Mindezeken kívül azonban „találkoznak nagy mennyiségű öszve zagyvált iratmányok is". Javaslata szerint az iratanyagról öt részből álló lajstromot kellene készíteni, az 1640-1786, illetve 1790-1806 közöttiekről latin, az 1786-1790 köztiekről latin vagy német, 1806-tól 1830-ig magyar, 1831-től kezdve pedig, tíz évenkénti bontásban, szintén magyar nyelven. A felsőbb rendeleteket pedig a megyei statútumokkal együtt külön kötetbe kellene másolni a megyeháza használatára. Munkáját praktikusan a közelmúlt irataival kezdené, mivel leggyakrabban azokat keresik. Elképzelését jóvá is hagyták, azzal a kiegészítéssel, hogy a selejtezhető iratokat is el kell különítenie: sorsukról majd egy időről időre kiküldött választmány lesz hivatott dönteni. Most bukkant fel egyébiránt első ízben a selejtezés gondolata, amelyet azzal indokoltak, hogy a feleslegessé váló iratok egyrészt túlterhelik a levéltárost, másrészt pedig sok helyet elfoglalnak.

82 A rendezés és selejtezés folyamatáról -— már ha egyáltalán megindult — forrásaink sajnálatos módon nem adnak tájékoztatást, így kénytelenek vagyunk néhány epizód felvillantásával beérni. Schott József felkutatott több, a megye nyugati határán 6 GyMSMGyLIV. A. 502. a., 1585/1831. 7 GyMSMGyLIV. A. 502. a., 1283/1835. 8 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 952/1826. 9 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 1697/1827. 0 GyMSMGyLIV. A. 502. a., 1337/1831. 1 GyMSMGyLIV. A. 502. a., 2205/1828. 2 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 202/1832. 63