Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Hegedűs Zoltán: Moson vármegye levéltárának története a kezdetektől az államosításig / 56–74. o.

elhelyezkedő település hovatartozására vonatkozó iratot és elkészítette a vármegye „statistico-topographica Táblázatját", amelyért Ötven forint jutalmat kapott.

84 A kolerajárvány ideje alatt tagja volt az annak leküzdésére felállított választmánynak.

85 Szépen felfelé ívelő tisztviselői pályafutása azonban váratlanul derékba tört, amikor 1840-ben sikkasztáson érték. A kancellária igazgatójaként az ö feladata volt a hivatalos levelezés bonyolítása, így tehette meg, hogy 32 pénzes levelet visszatartson és elsikkasszon. Emellett az uradalmaknak kiadott úrbéri nyomtatványok árával is adós maradt.

86 Az általa okozott kár 941 forintot tett ki, amely több mint három évi fizetésének felelt meg. Tettét azzal mentegette, hogy reménytelenül eladósodott — a vizsgálat megállapításai szerint nagy lábon élt, sőt kártyázott is.

87 Az alispán javaslatával — miszerint a megtévedt tisztviselő térítse meg a kárt, majd önként távozzon hivatalából — szemben a főispán a legszigorúbb felelősségre vonás mellett határozott, mert, mint írta, „a Megye Leveles Tárát egy ollyan kincsnek nézi, a melly a leg hivebb Tisztviselőnek gondviselésére bízandó". A vétkes működését azonnal felfüggesztette, majd az ügyről tájékoztatta a közgyűlést, amely azt hosszan tárgyalta. A főügyész bűnvádi feljelentést követelt, az alispán viszont — a tisztikar tekintélyének megóvására figyelmeztetve — beérte volna a hivatalvesztés kimondásával, ám véleményével kisebbségben maradt.

88 Az ügyet a törvényszék még abban az évben letárgyalta és a vádlottat hivatalvesztésre, valamint egy év börtönre (péntekenként kenyéren és vízen) ítélte. Kimondta Mosón vármegyében a hivatalra való alkalmatlanságát is, továbbá kötelezte az okozott kár megtérítésére.

89 A fellebbezéseket követően az ítéletet a hétszemélyes tábla is jóváhagyta.

90 A jegyző még az ügy kipattanásakor visszakapta a kancellária feletti közvetlen felügyeletet, a közgyűlés pedig kimondta, hogy a kinevezendő új levéltárnok kizárólag csak a levéltári munkákkal foglalkozhat. A levéltár esetleges hiányának megállapítása érdekében pedig megbízták Kajdácsy Ferenc második alispánt és Szálé János táblabírót, hogy a leendő levéltárnokkal együtt készítsenek egy közönséges lajstromot.

91 A főispán hamarosan ki is nevezte az új „megyei lajstromozót" Molnár István esküdt személyében.

92 Egyúttal elkészítették részletes munkaköri leírását is, amely leszögezte, hogy e tisztség viselője a jegyzői hivatal kiegészítő tagjaként mindig a főjegyző alá van rendelve. Hivatalos óráit a levéltárban köteles eltölteni, lakhelyéről pedig hosszabb időre csak az alispán tudtával és engedelmével távozhat el. Köteles a folyamatosan összegyűlő iratokat lajstromba venni és a levéltárba lerakni. Számozza és lajstromba veszi a kimenő leveleket. A tisztviselőknek — elismervény ellenében —- kiadhatja a napi tevékenységükhöz szükséges eredeti dokumentumokat. A mindenkori utolsó három év 83 GyMSMGyLIV. A. 502. a., 1310/1833. 84 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 1756/1838. 85 GyMSMGyLIV. A. 502. a., 1391/1834. 86 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 155/1840. 87 GyMSMGyL IV. A. 507. a., 28/1840. 88 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 155/1840. 89 GyMSMGyLIV. A. 507. a., 28/1840. 90 GyMSMGyL IV. A. 507. a., 57/1841. 91 GyMSMGyLIV. A. 502. a., 155/1840. 92 GyMSMGyL IV. A. 502. a., 435/1840. 64