Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 3. szám - Kenyeres István–Sarusi Kiss Béla–Sipos András: Jelenkori polgári peres iratok értékelése és selejtezése / 11–40. o.

A problémát tetézi, hogy valamennyi bíróság esetében a polgári peres ügyek teszik ki az ügyforgalom döntő részét, ugyanakkor az általánosan tapasztalható levéltári raktárkapacitás-hiány miatt több levéltár esetében (különösen Budapest Főváros Levéltárában) az iratok átvételére alig van esély. így a szervek — akiket pedig az irattári kapacitás hiánya sújt és kényszerít — élve a jogszabályi keretekkel, igyekeznek nyomást gyakorolni a levéltárakra az IM-utasítás által lehetővé tett selejtezési lehetőségek maximális kihasználása érdekében. Szükséges felhívnunk a figyelmet arra, hogy annak ellenére, hogy az Ltv.35. §. (8). szerint 1998. december 31-ig el kellett volna készülnie a jogszolgáltatási szervek iratkezelési szabályzatának, jelenleg sincs semmilyen információnk a készülő (?) új szabályzatról. Amennyiben az új szabályzat szakmai szempontból is megfelelő színvonalú, így értelemszerűen a jelenleginél jobb lesz, akkor azt a gyűjtőterületi munka során — a szigorú levéltári elveket követve — elvileg nem lehet majd visszamenőleges hatállyal használni. Ugyanakkor már most biztosak lehetünk benne — és ez általános tapasztalatunk volt a korábbi jogszabályok alkalmazásának vizsgálatakor —, hogy az új rendelkezéseket a gyakorlatban visszamenőleges hatállyal fogják alkalmazni a bíróságok munkatársai. A levéltárosoknak külön feladata lesz — az új rendelkezések és a korábbi tapasztalatok figyelembevételével — az új szabályzat előtt keletkezett iratok forrásértékének felmérése és selejtezésének felülvizsgálata. Raktárkapacitás hiánya miatt a jogszolgáltatási szervek — a jogszabályokat következetesen betartó működésükből fakadóan — továbbra is élni igyekeznek majd a maximális selejtezési lehetőségekkel. Amennyiben tehát a szakma nem tud érvényt szerezni az Ltv. által a levéltárakra rótt törvényi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges raktárbővítési igényeknek, akkor egyetlenegy, akármilyen jól kidolgozott szakmai gyűjtőterületi-selejtezési-iratátvételi koncepciót sem lehet végrehajtani. Azonban mi reménykedünk abban, hogy javaslatainkkal nem a „levéltári utópiák" körét gyarapítjuk, és előbb-utóbb lehetőség nyílik a probléma megfelelő szintű kezelésére. A fentiek alapján úgy véltük — és ez is volt munkánk kiinduló pontja —, hogy feltétlenül szükséges az 1981. évi IM-rendelet korrekciójaként megfelelő selejtezési eljárást kidolgozni, illetve — amennyiben lehetséges — selejtezési mintajegyzéket készíteni. A mintajegyzék alapján a bíróságok irattáraiból már valóban csak a levéltári szempontból értékhatár alá sorolt ügyeket selejtezhetnék ki, míg a fennmaradó iratanyag tovább őrzését és levéltári átvételét — a ma is hatályos 45/1958. (VII.30.) Korm. sz. rendelet 7. §-ának 4) bekezdése alapján, miszerint a levéltáraknak joguk van bármely, egyébként selejtezhető iratanyagból bármit visszatartatni — lehetővé tudnánk tenni. 2. Az eredeti elképzelések és a gyakorlat 2.1. A bíróságok kiválasztásának szempontjai A munkát a NKÖM által meghirdetett pályázat keretében két közlevéltár: Budapest Főváros Levéltára, valamint a Csongrád Megyei Levéltár munkatársai team-munkában kezdték meg. Munkánk kiindulópontjaként rögzítettük, hogy kizárólag a szűkebb 13