Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 2. szám - Takács Edit–Á. Varga László: Megjegyzések a szakmai követelmények tervezetéhez / 3–50. o.

rögzíteni kellene, hogy a szükséges szakmai képesítés nélkül senki sem lehet vezető beosztásban, a beosztott levéltáros is csak okleveles levéltárosi képesítés megszerzése után léphessen tovább, míg egyéb felsőfokú képesítéssel csak segédlevéltáros lehessen. (Ugye senki sem engedné magát megoperáltatni egy egyetemet végzett biológussal, pedig annak is a szakmához közelálló diplomája van.) Tudomásul kell vennünk, hogy az egyetemi levéltárosképzés a 15 fős induló évfolyamokkal a lemorzsolódás, a más területen történő elhelyezkedések következtében nem képes a szakmai utánpótlás igényeit biztosítani. Még hosszú ideig számolnunk kell a történelem szakon egyetemet végzett ifjak levéltári elhelyezkedésével. A történelem szak azonban legfeljebb a levéltári anyag forrásértékének megítéléséhez elegendő, az összes többi munka eredményes végzéséhez speciális tudás kell, amely jelenleg autodidakta módon, illetve gyakorlat alapján sajátítható el. A napjainkban a levéltárakban dolgozó huszonéves, friss diplomások közül sokan az egyes intézményekbe kerülve folytatják megkezdett tanulmányaikat, PhD-képzésben vesznek részt, nyelveket tanulnak, külföldi ösztöndíjakkal tanulmányutakra mennek. A mindennapos levéltári munka elsajátítására egyre kevesebb energiájuk, idejük marad. Amíg a '70-es években átlag öt év gyakorlat után már elfogadható, önálló munkavégzésre feljogosító tudással rendelkeztek az akkori fiatal kezdők, a maiaknak ugyanehhez a szinthez kell tíz év is. A követelményrendszer részletes leírása a fiatalok színvonalas munkavégzését nagymértékben segíthetné, de nem pótolhatja az egyetemi levéltárosképzés tartalmi és formai megreformálását! A részletes szakmai követelményrendszer feltehetően kedvező hatással lehetne a jövőben kidolgozandó képzési, továbbképzési programokra. Megoldandó feladat ezen a területen is van bőven, pl.: hiányzik a levéltáros diploma másoddiplomakénti megszerzésének lehetősége, a levéltárosok számára nem hirdetnek PhD-programokat, pedig téma akadna bőven az állományvédelemtől a gyűjtőterületig, az oklevéltani, heraldikai kérdésektől az elektronikus iratok archiválásáig. A Magyar Országos Levéltár, a Levéltári Kollégium, a szakfelügyelet feladatai, szerepe A rendelettervezet készítői mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a szakmai követelmények érvényesülésének feltétele a követelmények meghatározása mellett annak a rendszernek a meghatározása, amelynek keretében ezek megvalósulhatnak. E rendszer alappillérei maguk az intézmények, de fontos része a szakfelügyelet, a Levéltári Kollégium és a levéltári törvényben biztosított jogainál fogva a Magyar Országos Levéltár. A három utóbbinak meghatározó hatása lehetne a levéltárakban folyó szakmai munka színvonalára. Ehhez azonban pontosan, az eddigi gyakorlati eredményeket és tapasztalatokat figyelembe véve, értékelve kellene a felsoroltak feladatait, hatáskörét, a velük szemben támasztott szakmai követelményeket meghatározni. A tervezetben több helyen említés történik a szakfelügyeletről, azt azonban senki sem határozta meg, milyen kompetenciával rendelkezik a szakfelügyelő, még inkább a vezető szakfelügyelő. Ha a szakfelügyelők munkáját összegző jelentések csak jelentések maradnak, csak az akták számát szaporítják, kár az elkészítésükre fordított időért, energiákért. Ha azonban a jelentések alapján az egyes intézmények munkáját jobbító 6