Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - KILÁTÓ - Gecsényi Patricia: Első lépések a levéltárak közötti együttműködés megteremtésére az Európai Unióban / 34–46. o.

Természetesen az 1991-ben elfogadott határozat korántsem előzmények nélküli, hiszen az EU központi szervei már addig is több ízben foglalkoztak a levéltári anyag és a levéltárak problematikájával. Az elképzelések mindenekelőtt az Európai Közösség különböző szervei működése során keletkezett levéltári anyag hozzáférhetővé tételére Összpontosultak. Ennek elősegítésére tárgyalások kezdődtek az egyes tagországok külügyminisztériumainak levéltáraival. 1989-től már a tagállamok nemzeti levéltárainak igazgatói is lépéseket tettek arra — többnyire a Nemzetközi Levéltári Tanács keretei között —, hogy megteremtsék a rendszeres összejöveteleket. Ezeken az üléseken mérlegelték az akkor még tizenkét tagállam levéltárügye koordinálásának lehetőségeit. A tárgyalások vezettek el az 1991. évi határozat előkészítéséhez. 1. Az 1991. november 14-i határozat Az Európa Tanács és a tagállamok oktatásügyi miniszterei 1991. november 14-én határozatban szólították fel a következőkre a Bizottságot: 1. A tagállamok által megbízott személyekből állítsanak össze egy szakértői csoportot, amely valamennyi részterületen áttekinti a tagországok levéltárügyét és megvizsgálja mennyire szükségszerű a levéltár-politika és a levéltárügy erősebb koordinálása az EU-n belül. 2. A csoport 1992 végéig nyújtsa be a munkáról szóló jelentést a Tanácsnak. A határozat elfogadása megteremtette az alapokat az EU országai levéltárosainak együttműködéséhez. Figyelembe véve azonban a problémakör komplexitását, a Bizottság meghívta a szakértők közé a levéltárak képviselői mellett a firenzei Európai Főiskolai Intézet (a továbbiakban Firenzei Intézet) munkatársait is. Itt helyezték el ugyanis az EU történeti levéltárait. A jelentés előkészítéséhez a csoport összesen öt értekezletet tartott, mégpedig 1992. március 31-én, július 17-én, szeptember 24-én, illetve 1993. március 9én és április 23-án Brüsszelben. Ezeken az európai levéltárügy és a Firenzei Intézet mintegy harminc nemzetközileg elismert szakembere vett részt. Mivel a szakértőket az egész levéltárügy elemzésével bízták meg, a határozat egy új közös terület vizsgálatára adott lehetőséget. A szakértőkre bízott feladat abból állt, hogy megállapítsák, mennyire kívánatos a tagállamok levéltár-politikájának és le vél tárügy ének koordinálása. Tekintettel arra, hogy a feladat meglehetősen nagy területet ölelt fel, számtalan új lehetőséget vont maga után. A szakértők kezdettől fogva tisztában voltak azzal, hogy munkájuk nem korlátozódhat egyfajta szakirányú semlegességre, hanem azt kultúrpolitikai célkitűzésként, a demokratizálás egyik feltételeként kell kezelniük. Ahhoz, hogy ezeket a célokat elérjék, elsőként a levéltár-politikára, az ehhez szükséges eszközökre és a hatékony vezetés megteremtésének kérdéseire kellett helyezniük a hangsúlyt, hogy ily módon segítsék elő a levéltári anyaghoz való jobb hozzáférést. A felmerülő szakkérdések szempontjából (elsősorban a modern levéltári technika alkalmazása) meg kellett vizsgálniuk azt is, hogy a tagállamok között kialakítandó tervszerű együttműködést 35