Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 4. szám - HÍREK - Gajáry István: Etnikai változások Vas megyében: a 17. Vas Megyei Levéltári Nap / 70–71. o.

ETNIKAI VÁLTOZÁSOK VAS MEGYÉBEN (A 17. Vas Megyei Levéltári Nap) Izgalmas, szokásuknak megfelelően tematikus 17. Levéltári Napot tartott 2000. április 26-án a Vas Megyei Levéltár Etnikai változások Vas megyében a 10-20. században címmel. Az tanulságos rendezvény a középkortól napjainkig terjedő, alapkutatások nyomán készült előadásokat vonultatott fel, témájából adódóan leginkább az elmúlt három évszázad történetét tárgyalva. Zágorhidi Czigány Balázs, a vasvári Helytörténeti Múzeum régész-igazgatója Elfeledett népek az Árpád-kori Vas vármegyében címmel tartott előadásában két helytörténeti kérdés vizsgálatáról beszélt. Az egyik a Vasvár környékén volt villa Gallicorum pontosabb helyének meghatározása, a korábban feltételezett Olaszka helyett Zsidófölde falu vonatkozásában. Az előadás másik részében a Polány helynevek eredete volt a vizsgálati cél, és ennek kapcsán Sorokpolány 11. századi temetőjének leletei segítségével hívta fel a figyelmet arra, hogy a temetőben fellelhető, a magyarokétól lényegesen eltérő temetkezési szokások csak cseh, lengyel és baltikumi területeken lelhetők fel máshol. Bariska István főlevéltáros-osztályvezető Kőszeg közép- és kora újkori etnikai képe című előadásában különböző 16. századi források elemzése során szerzett tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Felhívta a figyelmet arra, hogy a források — természetesen — az adminisztrációban jelen lévők túlreprezentáltságára utalnak, ugyanakkor más összeírások, például telekkönyvek adatainak elemzései ettől jelentősen eltérő „nemzetiségi" adatokat mutathatnak a kutatóknak. Az előadás második részében ezt a képet tovább bonyolította azzal, hogy kimutatta: a fennmaradt közép- és kora újkori források értelmezésében nemcsak a foglalkozási „eltolódás" eredményezhet torzító adatokat és eredményeket. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egy területen — esetünkben Kőszegen — együtt élők körében a személy- és területnevek egykorú és egyidejűleg használt, kéthárom nyelven megjelenő tükörfordításai csak fokozzák a zavart, ha a kutató nem veszi tudomásul: ebben az időszakban — a fennmaradt írásos források elemzése alapján — nem beszélhetünk a mai fogalmaink szerinti nemzetiségekről. (Ugyanakkor rámutatott arra is: ez természetesen nem jelenti azt, hogy a származásban, esetleg vallásban is eltérő csoportok között nem létezhetett akár együttműködés, akár feszültség, de ennek megragadására, megfogalmazására ezek a töredékesen fennmaradt hivatali iratok mint források, kevésnek mutatkoznak.) M. Kozár Mária etnográfus-muzeológus Felsőszölnök meghódolása a töröknek 1640-ben című előadásában a Batthyány Ádám uradalmához tartozó község meghódolásának eseménytörténetét mondta el, annak politikai háttértörténetét is felvázolva. Dominkovits Péter soproni főiévéltáros Külhoni polgárok Kőszegen a 18. században című előadásában az 1711-1780 között polgárjogot nyert személyek adatait vette nagyító alá, elsődlegesen a polgárkönyvek bejegyzései alapján. Kimutatta többek között, hogy az 1740-1750 közötti évtized fordulópontot jelentett e kérdésben: a bevándorlókkal szemben jelentősen, másfélszeresére emelkedett a helybeli származásúak arányszáma, és ez a jelenség még több mint két évtizedig kimutatható, a helybeli származás egészen Mária 70