Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 4. szám - HÍREK - Gajáry István: Etnikai változások Vas megyében: a 17. Vas Megyei Levéltári Nap / 70–71. o.

Terézia uralkodásának utolsó évtizedéig meghatározó maradt. A szerző ezután a bevándorlókról nyert képet tovább árnyalta az ismert származáshelyek fekvésének, jogállásának, a betelepülők vallásának, nyelvének, foglalkozásának elemzésével, sőt, az utolsó két évtizedre vonatkozóan —- miután a polgárkönyvek adatai erről is tanúskodnak — alfabetizációjukról is vázlatot készített a hallgatóság számára. Tilcsik György főlevéltáros—igazgató Etnikai változások Kőszeg és Szombathely polgárságában a 19. század első felében című előadása lényegében folytatása volt Dominkovits Péterének. A számos részeredmény között kiemelte — a polgárjogot nyert személyek vallási és foglalkozási összetételének változásain túlmenően —, hogy a püspöki székhelyre gyakorlatilag csak katolikusok tudtak betelepülni, és rávilágított, hogy a foglalkozási struktúrában egyedül a szombathelyi posztókészítők jelentettek kivételt. Horváth Sándor etnográfus, a megyei múzeum igazgatója Magyarok és horvátok együttélése Vas megyében a 19. század második felében címben megjelölt témakörét a vallási élet, és még inkább a nyelvhasználat és a helyi politikai élet szemszögéből és forrásanyagaiból vizsgálta. Bemutatta, hogy az iskolai tanítók, illetve a helyi könyvkiadás milyen mértékben segíthették elő az asszimilációt, ezt milyen formában, mértékben erősítette egy-egy papválasztás, vagy helyi képviselő, tisztviselő működése, és mit jelentett ez az etnikai sokszínűség a hétköznapi konfliktusokban. Bajzik Zsolt levéltáros Kivándorlás Vas megyéből a 19. század második felétől az első világháborúig című előadása szintén két, élesen elkülönülő síkon mozgott. Az elsőben kivonatosan felvázolta a kivándorlásokra vonatkozó hivatalos statisztikai adatokat, azzal a megjegyzéssel, hogy az útlevél nélkül utazók ezekben — természetesen — nem számíttattak bele. (Ha ilyen mélységben elemezzük és értelmezzük a statisztikai adatokat, az adatok torzításánál a recenzornak meg kellene jegyeznie, hogy a „kimaradottak" mellett torzítják az adatsorokat azok is, akik útlevéllel rendelkezve nem érkeztek meg az Újvilágba, sőt, esetleg már a Tengerhez sem. Mert József Attilának csak is egy apja volt, amint mindenki másnak.) Az előadás másik részét a külföldről küldött beszámolók, családi levelek bemutatása tette ki, ami a kivándorlók viszontagságairól ismert képet árnyalta tovább. Söptei Imre kőszegi levéltáros Németek és/vagy magyarok Kőszegen a 19. század második felétől a 20. század elejéig című előadása szinte folytatása volt Dominkovits Péter és Tilcsik György előadásának. A hivatalos statisztika és a tényleges nyelvhasználat vizsgálata alapján készített vázlatot arról, hogy a különböző források mennyire ellentmondhatnak egymásnak egy-egy ilyen kérdésben, illetve, hogy a hivatalos magyar statisztikát mennyire cáfolják a német nyelv uralkodó használatát bizonyító források. A tanácskozás zárásaként Feiszt György főlevéltáros A nemzetiségek egymásról alkotott képe címmel jókedélyű szemlézést tartott az utóbbi évszázadok történelmi forrásaiban arról, hogy ezen a vidéken, szűkebb értelemben Magyarországon a magyarok, németek, szlávok, cigányok, zsidók milyen képet alakítottak ki a maguk számára a szomszédságukban élő nemzetiségekről. Az ülést Kiss Mária nyugalmazott levéltár-igazgató fegyelmet követelő precizitással vezette le. Gajáry István 7!