Levéltári Szemle, 50. (2000)
Levéltári Szemle, 50. (2000) 4. szám - Erdős Ferenc–Tyekvicska Árpád–G. Vass István: A kárpótlási folyamat során keletkezett iratanyag levéltári értékelése / 3–16. o.
december vége között) 817 000 beadvány érkezett az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz, illetve a megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalokhoz. Ezek nyilvántartásba vétele, a kapcsolódó beadványok összeszerelése csak számítógépek, illetve megfelelő iktatási programok birtokában volt lehetséges. Az informatikai háttér kialakítását külső cégekre, az INTERFACE Kft-re, illetve a ZALASZÁM Kft-re bízták. Az egyes cégek az általuk készített programokat nem azonos programnyelven írták, és értelemszerűen a programírás során egymástól eltérő megoldásokat alkalmaztak. Az így keletkezett adatállományokat jelenleg tehát csak számítástechnikai szakember tudja összekapcsolni, illetve a bennük levő adat-összefüggéseket feltárni. A kárpótlással összefüggő beadványok és levelezés azóta is ugyanezekkel a programokkal, illetve ezek továbbfejlesztett változatával történik. A kárpótlási folyamat során született, fent ismertetett törvények által meghatározott különböző kárrendezési és kárpótlási aktusokhoz kapcsolódóan — az egymástól elkülönülő iktatási számkereteknek, illetve a megyekódokkal megkülönbözetett iktatószám-tartományoknak megfelelően — jött létre egy-egy önálló iktatási adatállomány. Az iktatási program segítségével rögzítették a beadványok, azaz a végrehajtási rendeletek által meghatározott adatlapok, valamennyi adatát. (Az iktatási adatállomány egyes rekordjait alkotó mezők tehát túlnyomórészt a hivatkozott kárpótlási törvények mellékletében előírt adatlapok rovatait tükrözik.) Nem rögzítették azonban a beadványhoz (adatlaphoz) mellékelt esetleges iratok — születési anyakönyvi kivonat, hagyatéki végzés, hatósági igazolás stb. — tényét és adatait. A területi szerveknél és az OKKH-ban az egyes feladatokra kezdettől fogva azonos szoftvereket használtak. A különböző megyék a vagyoni kárpótláshoz kapcsolódó iktatási adatállományaikat meghatározott időközönként mágneses adathordozón felküldtek az OKKH-ba, ahol azokból egységes adatállományt hoztak létre. A személyi kárpótlási beadványok iktatása — mint láttuk — mindig központilag az OKKH-ban (KKI-ban) történt. Azokat a határozatokat, amelyeket a megyei (fővárosi) hivatalok az ügyintézés meggyorsítása érdekében ideiglenesen átvett ügyekben hoztak, heti rendszerességgel juttatták vissza. A területi szervek és a Központ számítógépei 1995 óta vannak egymással hálózatba kötve. Ettől az időponttól kezdve biztosítva van az on-line-kapcsolat, a naprakész információcsere, a többi hivatal adatállományába való betekintés, illetve az adatállományok elektronikus úton való továbbítása a Központba. Minden adat, amit a területi szerveknél számítógépen rögzítettek, az a Központban is rendelkezésre áll, rendszeresen elmentették, illetve elmentik. Az iktatási adatállományok jelenleg a szerveren találhatók, amelyeket arról naponta DAT kazettára mentenek. Ezen felül havi archiválás is folyik a KKI adatvédelmi szabályzatában meghatározott módon. Az iktatási adatállományok kinyomtatása nem indokolt (nem is lenne célszerű). Jelen formájában az ügyviteli célú keresés jól megoldott. Az utóbbi évek jelentős fejleménye, hogy megalkották a teljes iratanyag egységes számítógépes nyilvántartására alkalmas programot. E program segítségével olyan új adatállományt hoznak létre, amely tartalmazza mind a tulajdoni, mind a személyi kárpótlási ügyiratok néhány fontosabb adatát (iktató- és egyéb azonosító számok, a kérelmező neve és adatai, az ügyirat irattári helye, esetleges „mozgatásának" adatai stb.). Egyidejűleg magukra az ügyiratokra a számítógép által előállított vonalkódos címkéket ragasz12