Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 4. szám - Erdős Ferenc–Tyekvicska Árpád–G. Vass István: A kárpótlási folyamat során keletkezett iratanyag levéltári értékelése / 3–16. o.

tanak. Az irat-nyilvántartási rendszer teljessé tétele szempontjából igen fontos az a jelenleg folyamatban levő munka, amelynek során — a személyi kárpótlással kapcsolatos ügyiratoknak a megyei irodáktól való átvételével párhuzamosan — vonalkódos címkével látnak el mintegy 900 000 személyi kárpótlási ügyiratot, és ezek adatait a számítógépen is ellenőrzik, illetve az új irattári helyet rögzítik. így 2000 nyarára — a vonalkódos címkével már korábban ellátott közel 1,5 millió vagyoni kárpótlási aktával együtt — az egyedi ügyek legkorszerűbb számítógépes nyilvántartása minden tekintetben teljessé válik és naprakész adatokat tartalmaz. Az Iratnyilvántartó Rendszer segítségével ezt követően egyértelműen tudni lehet, hogy melyik ügyirat fizikailag hol található, illetve melyek azok az ügyiratok, amelyek nincsenek meg. Az ügyiratok mozgatását is a vonalkódos rendszerrel regisztrálják, tehát az iratkezelök és ügyintézők munkája nyomon követhető, felelőssége egyértelműen megállapítható. A rendszer segítségével valamennyi adatállományban egyszerre lehet keresni — egyelőre természetesen csak azokra az adatokra, amelyeket ez az adatállomány jelenleg tartalmaz. b) Az úgynevezett elintéző rendszerek A személyi és vagyoni kárpótlási ügyek, valamint az árverési ügyek intézését számítógépes programok segítették. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a határozat szövegének sablonja és bizonyos típuslevelek (pl. hiánypótlásra való felhívás stb.) sablonjai segítették az ügyintézők munkáját, hanem olyan segédprogramok is, amelyek a sérelmet szenvedett által igazolt adatok betáplálása alapján a határozat érdemi részére (a kárpótlási jogosultság mértéke, kárpótlási jegyek összege stb.) vonatkozó adatokat is generálta. E tekintetben azonban — kötelező eljárási utasítás hiányában — a megyék gyakorlata nem volt egységes. A határozatok kezdetben egyébként is hagyományos módszerrel, írógépen készültek. Később ugyan általánossá vált a határozatok számítógépen való elkészítése, de — kötelező előírás híján — nem mindenütt őrizték meg a gépen. A kapott tájékoztatás szerint jelenleg a megyei hivatalok által vagyoni kárpótlási ügyekben hozott határozatok 70-75%-a található meg a számítógépes adatállományban. Ugyanakkor a nyugdíj-kiegészítési, személyi kárpótlási, nemzeti gondozási ügyekben hozott valamenynyi határozat megtalálható a számítógépen, kivéve az 1993. október 15-e előtt hozott elutasító határozatokat. A földárverésekről felvett jegyzökönyvekről ugyanez mondható el. Teljes egészében megtalálhatók viszont a számítógépes adatállományokban az árverések eredményeként létrejött tulajdonjogi változásokat tükröző adatok (a korábbi tulajdonos és az új tulajdonos neve, helyrajzi számok, az ingatlan területe, értéke, művelési ág, a szerzés jogcíme stb.), ami a nemzeti földkataszter létrehozásával kapcsolatos fentebb említett elképzelések megvalósítása szempontjából felbecsülhetetlen értékű. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy a számítógépen található adatállományok — mind a segédletként funkcionálok, mind az ügyintézést segítők —fontos történeti értéket képviselnek. A kutatás számára történő majdani hasznosításuk kiemelkedően fontos érdek. Fentebb azonban utaltunk rá, hogy az egyes iktatási és „elintéző" rendszereket különböző cégek készítették, más-más programnyelven és különböző megoldásokat alkalmazva. Az egyes adatállományokhoz kapcsolódó kereső programok bárki számára jól 13