Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 4. szám - Erdős Ferenc–Tyekvicska Árpád–G. Vass István: A kárpótlási folyamat során keletkezett iratanyag levéltári értékelése / 3–16. o.

III. A kárpótlási folyamat egyes ügytípusainak intézése során keletkezett iratanyag főbb jellemzői

3 a) A vagyoni kárpótlási ügyek iratai A legjelentősebb mennyiséget az e feladatkörhöz kapcsolódó iratok képezik. A Hivatal, és területi szervei által keletkeztetett vagyoni kárpótlási iratok mennyisége — a földárverések dokumentumai nélkül — megközelíti a 10 ezer iratfolyómétert. A kérelmezőnek minden esetben az 1991. évi XXV. tv. végrehajtása tárgyában kiadott 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet, illetve az 1992. évi XXIV. tv. végrehajtása tárgyában kiadott 92/1992. (VI. 10.) Korm. rendelet melléklete szerinti űrlapokat kellett kitölteni, aszerint, hogy a tulajdoni sérelem tárgya föld, ház, vállalkozás, illetve értéktárgy volt-e. Minden tulajdoni tárgyról, vállalatról, ingatlan esetében helyrajzi számról külön adatlapot kellett kitölteni. Az adatlapokhoz az ott feltüntetett adatokat alátámasztó mellékleteket (telekkönyvi kivonat, levéltári dokumentumok másolata, önkormányzatoktól, termelőszövetkezetektől beszerzett igazolások stb.) kellett csatolni. Az ügyirat a Hivatal által hozott határozattal zárul, amely tartalmazza a kérelmező és az egykori sérelmet szenvedett valamennyi lényeges adatát, a kérelemben feltüntetett valamennyi tulajdoni tárgyra kitér, ezekre vonatkozóan ellenőrzött és hiteles adatokat tartalmaz (pl.: a mezőgazdasági ingatlan területére, aranykorona értékére; államosított vállalat esetében a foglalkoztatottak létszámára; a házas ingatlan komfortfokozatára, alapterületére stb.), és természetesen magában foglalja az ügyben hozott érdemi döntést. Ezek a határozatok a mellékletek nélkül is teljesértékü információt adnak a kérelmezőről, a sérelmet szenvedettről, illetve az adott eseményről, szituációról. Ezen iratok vitathatatlanul maradandó értéket képviselnek, megőrzendők. Amennyiben az ügyfél a döntést nem fogadta el, jogorvoslati kérelemmel fordulhatott az OKKH-hoz, ezt követően pedig a bírósághoz. Az ezen eljárási fázisokban keletkező iratok szintén az alapiratok mellett találhatók, illetve amennyiben jelenleg még a jogorvoslati főosztály anyagával együtt egy másik irattárban vannak, tervezik azok viszszarendezését. A fentiekből következik, hogy az egyes ügyiratokban jelentős mennyiséget képviselnek a beadványok, az egykori tulajdonra vonatkozó „F", „V" és „H" lapok, valamint a telekkönyvi betétek, államosítási határozatok másolatai, levéltári igazolások, személyi és családi kapcsolatokra vonatkozó okiratok, kivonatok. Véleményünk szerint ezen iratok nem képeznek maradandó értéket,

4 ügyviteli érdekekre való tekintettel azonban — mivel a kárpótlási folyamat még nem zárult le teljesen — az ügyviteli szempontból indokolt 3 Jelen ismertetés során nem részletezzük az OKKH központi igazgatási szervei belső ügyviteli iratainak megtekintése során szerzett tapasztalatainkat. Az előbbieket a KKI külön (úgynevezett „osztályos") irattárában őrzik, és ez évben megkezdték rendezésüket, selejtezésüket. Ugyanide fogják begyűjteni a területi szervek igazgatási jellegű iratait is. Itt ugyancsak nem térünk ki az OKKH és a KKI mellett működő Társadalmi Kollégium iratanyagára, és a Társadalmi Kollégium által 1990 óta kezelt belügyminisztériumi provenienciájú irátok kérdésére. Jelentésünkben mindenesetre leszögeztük, hogy a Társadalmi Kollégium működése során keletkezett iratok köziratnak minősülnek, és azt, hogy az utóbb említett iratanyagot minél előbb át kell adni — a Belügyminisztérium közreműködésével — az illetékes közlevéltárnak. 4 E kérdés körül hosszas vita alakult ki. Végül azt mérlegeltük, hogy az általunk kiselejtezésre javasolt iratok adatai a számítógépes adatállományban mindenképpen megmaradnak. 8