Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 4. szám - Erdős Ferenc–Tyekvicska Árpád–G. Vass István: A kárpótlási folyamat során keletkezett iratanyag levéltári értékelése / 3–16. o.

rendezési hivatal, másodfokon az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal bírálta el. A Hivatal jogerős határozatát a bíróság előtt lehetett megtámadni. A kárpótlás iránti kérelmet az illetékes megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalhoz kellett benyújtani: • Abban az esetben, ha a kárpótlás alapjául szolgáló vagyontárgyak között ingatlan is volt, az ingatlan fekvése szerinti megyei (fővárosi) kárrendezési hivatal járt el. • Ha az elvett ingatlan több megye területére esett, a kérelmet a jogosult választása szerinti megyei (fővárosi) kárrendezési hivatal bírálta el. • Ha a jogosult állandó lakóhelye külföldön volt, az eljárásra a fővárosi kárrendezési hivatal volt illetékes. Az 1991. évi XXV. tv. 20. §-a kimondta, hogy a kárpótlás céljára kijelölt földterületek árverés útján kerülnek a kárpótlásra jogosultak részére értékesítésre. A törvény, illetve a végrehajtásáról szóló 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet szerint a megyei (fővárosi) kár-rendezési hivatalok feladata az árverések lebonyolítása és adminisztrálása. A személyi sérelmek orvoslása a 93/1990. (XI. 21.) Korm. rendelettel kezdődött, amely az 1945 és 1963 között törvénysértő módon elítéltek, valamint az 1956. évi forradalommal és szabadságharccal összefüggésben elítéltek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezését célozta. (Ennek alapján kérelem a mai napig is benyújtható.) A kérelmek elbírálása az OKH, illetve az OKKH feladata volt, jelenleg pedig a Központi Kárrendezési Iroda (KKI) feladata. 1999. decemberéig 461 257 kérelem érkezett be. Az életüktől és szabadságuktól 1939. március 11. és 1989. október 23. között politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. tv. (III. kpt.) hatálya alá eső ügyekben az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal járt el első fokon. Amennyiben a hivatkozott tv. 2. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott sérelem („A sérelmet elszenvedő a büntetőeljárás vagy a büntető ügyben hozott ítélet végrehajtása során, olyan módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt.") bekövetkezésének körülményeit okirattal kétséget kizáróan nem lehetett bizonyítani, az ügyet az illetékes bírósághoz kellett áttenni. Egyéb sérelmek kapcsán felmerült vitás kérdésekben az OKKH Jogi Osztálya illetve Társadalmi Kollégiuma állásfoglalása alapján döntöttek. A meghozott határozatokat természetesen ez esetben is meg lehetett támadni bíróság előtt. A III. kpt. alapján 358 277, majd az 1994. évi pótbeadás során további 78 769 kérelem érkezett be. A nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII. tv. hatálya alá tartozó ügyekben ugyancsak az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, illetve a Központi Kárrendezési Iroda jár el első fokon. Határozataival szemben bírósághoz lehet fordulni jogorvoslatért. 1999, decemberéig 14 547 kérelem érkezett. (Újabb kérelmek beadására jelenleg is van lehetőség.) A kárpótlási folyamat azonban nem zárult le a '90-es évek első felében megalkotott törvényekkel. Az 1997. évi XXIX. tv. lényegesen kiterjesztette a személyi kárpótlásra jogosultak körét, egyben elrendelte a második világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból munkaszolgálatot teljesítő valamennyi személy, illetőleg ezek leszármazottainak 4