Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Erdmann Gyula: Beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 1996–2000 közötti működéséről / 61–65. o.

Szakmánk folyóiratát, a Levéltári Szemlét 1999 januárjától egyesületünk adja ki, mivel sem a minisztérium, sem a MOL nem vállalta akkor a kiadást. Köszönet illeti Radics Kálmán kollégánkat és munkatársait, hogy vállalták a Szemle kiadásával kapcsolatos szervező és adminisztratív munkát. Ez év januárjától a MOL is bekapcsolódott a kiadásba társkiadóként s átalakult a szerkesztőség is. A Levéltári Szemle kiadásának átvételével természetesen a Palliumot megszüntettük. Néhány szót az MLE szervezeti működéséről. A választmány a szükséges időközönként (évente 4-6 alkalommal) összeült és szinte mindig határozatképes volt. A cikius elején elhatározott munkamegosztást viszont nem tartottuk be, a nemzetközi kapcsolatok intézését leszámítva. Ez egyes tisztségviselőket időnként szinte megoldhatatlan feladatok elé állított. A választmány évente szembesült a pénzügyi helyzettel, igyekezett tervszerűen dolgozni, jóllehet az utóbbi két évben írásos munkaterv nem készült. A választmánnyal szemben az elnökség csak ritkán ült össze, az elnök és a titkár viszont sűrűn konzultált minden fontos ügyben. A titkári posztnál is sok gondunk keletkezett, ami egyes periódusokban zilálttá tette ügymenetünket. 1996-ban megválasztott titkárunk, Markó György (aki akkor a Hadtörténeti Levéltár igazgatója volt) hamarosan a Történeti Hivatal elnöke lett; ebben az időszakban bizony hónapokon át bizonytalanságban volt a választmány, hiszen titkár és adminisztrációs központ nélkül egy szervezet sem lehet működőképes. Pénzügyi nyilvántartásaink, könyvelésünk is ekkor, 1997-ben lett alakilag sok ponton hibás és nehezen követhető. Később megválasztottuk Varga Évát, aki háttértámogatás nélkül nehezen birkózott meg — érthetően — a közben megszaporodó feladatokkal. Költségvetésünk ugyanis nőtt, és egyre több lett az adminisztrációs munka is. Világossá vált, hogy egy titkár a hatszázötven fő körüli tagság és 10 milliós költségvetés mellett egyedül már nem képes a titkári és adminisztrációs terhek viselésére. 1998 végére normalizálódott a helyzet: adminisztrátort és gazdasági ügyintézőt is alkalmaztunk s így túljutottunk az adminisztrációs és könyvelési zavarok periódusán. Egy biztos: a jövőben az egyesület titkára csak az lehet, aki mögött segítőkész intézményi háttér áll. Szükséges ezen túl egy profi gazdasági vezető és adminisztrátor is, akiket részmunkaidőben alkalmazva, tisztességesen meg kell fizetni. Úgy véljük, hogy a titkárt a tisztújításkor megválasztott új választmánynak kell megbíznia az elnök és a vezetőségi tagok ismeretében. A szaporodó feladatok miatt két alelnökre lesz szükség és arra, hogy aki tisztséget vállal, négy évig végig és felelősségteljesen dolgozzon. Az MLE mára kinőtte az amatőr civil szervezet keretét és minden téren előre kell lépnie a lehetséges szintű profizmus felé. Megköszönöm a tagság bizalmát melynek következtében immár kilencedik éve vagyok az MLE elnöke. Köszönöm a mindenkori választmány támogatását, együttműködését. A munka és a viták hevében néha — talán — megbántott kollégáim szíves elnézését kérem. A magyar levéltárügy, az MLE a jövőben is számíthat segítségemre. Kívánom, hogy kis szakmai családunkban uralkodjék a kölcsönös tisztelet, szolidaritás, szakmai igényesség és a jövőért érzett felelősség. A választmány nevében is külön megköszönöm a bizalmat és kérem, hogy a közgyűlés mentsen fel minket tisztségünk alól. Erdmann Gyula 65