Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Szögi László: A magyar levéltárügy múltja / 42–45. o.

értelme, ha a megyei és városi levéltárak mellett és nem helyett alakulnak meg. Nagyon nagy volt a jelentősége az 1969. évi levéltári törvényerejű rendelemek, a végre majdnem egységes — hiszen a pártarchívumokra nem terjedt ki — szabályozásnak, a Levéltárak Ügyvitel Szabályzata kidolgozásának. Helytelen volt azonban, szerény véleményem szerint a fondfőcsoporti rendszer politikai korszakhatárok szerinti tagolása, hiszen most nem tudjuk, hogy a feudális-kapitalista és a szocialista után — tréfásan szólva — posztszocialista, vagy újkapitalista fondfőcsoportokat alakítsunk-e ki? Az egységes fondés állagjegyzékek megjelenése immár minden levéltártípus esetében, és repertóriumok hosszú sora jelezte a magyar levéltárügy fejlődését. A két levéltári szakfolyóirat stabil megjelentetése nagy erény volt, ami megőrzésre érdemes hagyomány. A sokféle jelenségből én igen pozitívnak érzékeltem még 1989 előtt a szaklevéltári rendszer kiépülését, ami egy tagoltabb, sokféle formát elfogadó struktúra kialakulása felé mutatott. A demokratikusan vezetett társadalmakban sokkal szélesebb levéltári hálózat alakult ki, és a hagyományos levéltártípusok mellett, gazdasági, sajtó-, párt-, egyházi, magán-, egyetemi és más levéltárak alkotnak egy közös rendszert, azonos szakmai alapelvek elfogadása mellett. Utolsóként egy másik gondolat felvetését engedjék meg. A '90-es évek elején kollégáim által említetteken túl én egy fontos tényt emelnék ki. A kárpótlási törvények óriási nehézségeket okoztak a levéltáraknak, de pozitív hozadékuk mégis volt. Széles tömegek először tanulták meg, hogy milyen hasznos a levéltárak léte, értettek meg valamit a levéltári munka fontosságából. Olyan emberek, akik egyébként egész életükben a levéltárak közelébe sem jutottak volna el. Sajnos tényként kell megállapítani, hogy a levéltárak a közvélemény előtt kevésbé ismertek, mint más közgyűjtemények. A fenti változást történelmi nyereségként kell elkönyvelni, s bizony fontos lenne ezt a jövőben új módszerekkel fejleszteni, erősíteni. Ez azonban már nem a múlt, hanem a jelen és a jövő feladata. GECSÉNYI LAJOS, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója 2000. május 24-28. Között részt vett a magyarországi kormányküldöttség törökországi útján. Ennek során rövid udvariassági látogatást tett ISA ÖZKULNÁL, a Török Állami Levéltárak főigazgatójánál, valamint részt vett a FILIZ CEGMEN asszonnyal, a Topkapi Szeráj Múzeum igazgatójával folytatott megbeszélésen, ahol megerősítették a Múzeumban őrzött levéltári anyag jobb kutathatóságára irányuló korábbi magyar kérést. ORBÁN VIKTOR és BOLENT ECEVIT miniszterelnökök találkozóján a magyar miniszterelnök kérte a török fél támogatását a közös történelmi múltra vonatkozó források jobb feltérképezéséhez. 45