Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - KILÁTÓ - Németh Ildikó–Szabó Csaba: A bajor levéltári rendszer: egy tanulmányút tapasztalatai / 24–41. o.

A levéltár jelentős — nem nyilvános — szakkönyvtárral is rendelkezik, amely 163 000 kötetből áll. Az állomány évente kb. 3 000 kötettel gyarapszik. Mintegy 400 különböző folyóiratot és újságot is gyűjtenek. A könyvtárban két könyvtáros dolgozik. A '80-as évekig katalógus áll az érdeklődök rendelkezésére, a'80-as évek utáni könyvek számítógépes adatbázisban találhatók meg. Újabban azonban párhuzamosan folytatni kívánják a katalóguscédulák készítését, illetve pótlását is, mivel az bizonyul a leginkább maradandónak. A két könyvtáros nem csak a könyvészeti adatokat katalogizálja, illetve viszi fel a számítógépre, de a szakfolyóiratok Bajorország történetével, a levéltártudománnyal stb. kapcsolatos szakcikkeit is. A Bajor Állami Fölevéltár jól felszerelt restaurátorműhelyekkel is el van látva. Ez azért is fontos, mert elsődlegesen a kilenc állami levéltár (190 ifkm), de igény szerint egész Bajorország számára végez a tizenhárom szakember restaurátori munkát. Tíz restaurátor a müncheni központban dolgozik, egy szakember a kisebb munkákat Augsburgban, két restaurátor pedig Coburgban végzi el. Ha egy nem állami levéltár fordul a restaurátormühelyhez restaurálási igénnyel, akkor az elvégzett munkát a levéltár leszámlázza. Magánlevéltár esetén a számla kiegyenlítésének egy lehetséges módja a csere, illetve, ha egy másik oklevéllel, kötettel egyenlítik ki a tartozást. A levéltárban laza referenciarendszerben dolgoznak a levéltárosok, ami azt jelenti, hogy az egyes referensek más referencia munkájában is részt vesznek, ha ez szükséges. Ezen kívül egyes levéltárosok szakreferensként is dolgoznak. Pl. a restaurálással megbízott szakreferens egyeztet a kollégákkal a restaurálásra küldendő anyagokról, majd egyedül eldönti a történeti érték, a használati gyakoriság és a károsodás mértékének megfelelően, hogy mely anyagokat küldje a restaurátorműhelybe. A műhelyvezető a nagyobb szakismeret révén természetesen visszautasíthat egyes anyagokat, ha a restaurálás veszélyeztetné a fennmaradást. Nagyon fontos alapelvnek tekintik, hogy minden restaurátori beavatkozás visszafordítható legyen. Minden elkészített restaurált anyagról készül egy jelentés, egy formanyomtatvány, amit gyorsan ki lehet tölteni és tartalmazza az elvégzett munkálatokat, a ráfordított időt. A jelentés egy példánya a restaurált levéltári anyag mellé kerül, egy példányt pedig két évig a restaurátorműhely őriz. Az új beszállításoknál nem fertőtlenítik automatikusan valamennyi bekerülő anyagot, csak portalanítják. Ennek két oka van. Egyrészt az eljárás nagyon költséges, és a bajor jog szerint nem lehet az irattárfenntartót a fertőtlenítésre kötelezni, az a levéltár feladata. Másrészt a fertőtlenítésnek három fajtáját alkalmazzák/alkalmazták: a) Az etilénoxiddal való gázkezelésről nagy viták vannak, mivel megállapították, hogy a gázzal kezelt iratokban nem pusztul el minden gombafajta, másrészt a gázzal kezelt papír rákkeltő hatású. b) A gammabesugárzással kezelt papírnál megállapították, hogy a papír szerkezete destabilizálódik. c) A leggyakrabban a 70-80%-os alkohollal és fertőzésgátló szerekkel való kezelést alkalmazzák, de ez az eljárás rendkívül időigényes, ugyanis minden egyes lapot egyenként kell kezelni. Szerintük, ha a klíma optimális, akkor nem fejlődik a gomba. Jól felszerelt fotóműhely is van a levéltárban, ahol két teljes munkaidőben és egy részmunkaidőben foglalkoztatott munkatárs dolgozik. A kutatók, ügyfelek részére készítendő fotókon kívül más felvételeket nem készítenek. Ugyanakkor a fölevéltár otthont ad egy 2H