Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - Munkácsi Krisztina–Rácz Attila: A Fővárosi Bíróság 1987. évi polgári peres iratainak mintaselejtezési felmérése / 9–19. o.

per típusa perek száma az iktatókönyv szerint találmány bitorlása 1 találmány szerzőségi arány megállapítása, megváltoztatása (42)41 találmányi díj (27) 23 tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása ] tisztességtelen gazdasági tevékenység 3 tulajdonjog megállapítás (10)6 tulajdonközösség megszüntetése (3)2 újítási díj (12)5 vállalatok közti fizetés 1 vállalkozói díj (15)13 védjegybitorlás megállapítása 2 végrehajtás felfüggesztése (3)2 végrendelet érvénytelenítése (8)7 vételár 2 összesen: (533)393 CÍMLAPUNKHOZ IV. Béla király 1269-ben a Szepességben lévő Késmárk telepeseinek kiváltságokat adott és leírta a település határait. Ezt a kiváltságlevelet teljes szövegével fia és utóda, V. István király az eléje járult telepesek (hospesek) kérésére saját privilégiumában átírva megerősítette. E két oklevél nem maradt ránk. V. István király 1270. évi privilégiumát János késmárki plébánosnak valamennyi késmárki polgár nevében előterjesztett kérésére az éppen Lőcsén tartózkodó Zsigmond király 1399. február 27-én ugyancsak átírta és megerősítette, mert V. István király pecsétje és annak selyemzsinórja a rossz őrzés miatt megrongálódott. A király a kérést — felségpecsétje székhelyén maradva — nem tudta teljes jogerővel biztosítani, ezért a vele utazó titkos kancellária az oklevelet nyílt (pátens) formában a vele levő titkos pecséttel erősítette meg. Ez lett az oka annak, hogy még ugyanabban az évben három késmárki polgár, Miklós jegyző, Tódor és Ábel Budára jött, s a nagy kancelláriában bemutatta a Lőcsén kapott megerősítő pátenst. A király ekkor már úton volt Prága felé, de a nagy kancellária, élén Kanizsai János esztergomi érsek főkancellárral a király nevében nagy privilégiumot állított ki díszes kezdőbetűvel, első sorában díszített és hosszított betűkkel, arengával, Dátum per manus formulával, méltóságsorral és selyemzsinóron függő kettős nagypecséttel. Ennek a privilégiumnak a kezdőbetűje feltehetően nem nyerte meg a kortársak tetszését, de gótikusnak nem mondható vonalai miatt a késői utókor tetszését elnyerheti. A privilégium eredetije ma is Késmárk (Kezmarok) város levéltári fondjának Pergamen oklevelek című állagában a 11. szám alatt őriztetik az Olublói Járási Levéltárban (Okresní archív, Stará Lubovna). Az oklevél négy részben készült fényképe a Magyar Országos Levéltár Diplomatika Fényképgyűjteményében a 281701 jelzetet kapta. Borsa Iván 19