Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - Érszegi Géza: Államalapításunk és a kereszténység felvételének jelentősége / 3–8. o.

telkedért, a keresztények zöme mégis a népből való. A nép jó része a világ minden részéről idehurcolt szolgákból áll. Örömmel fogadták a térítő papokat, hiszen addig aligha élhettek hitük szerint, Piligrim térítő papjainak megjelenésére újra hitük szerint élhettek, sőt uraik is hajlottak a kereszténységre. Mondanom sem kell, nem járt sikerrel sem a passaui sem a salzburgi egyházmegye vezetője a magyar térítés jogának megszerzésében. Nézzük azonban meg a másik oldalt is! Vajon miként fogadhatták a magyarok a térítőket, a térítési kísérleteket? Géza fejedelem és környezetének megkeresztelkedését a korabeli és a mai történetírók szinte egyformán a feleségének tulajdonítják. A lengyel hagyomány úgy tudja, hogy /. Mieszko fejedelem (930-992) nővérét, Adelhaidot vette feleségül Géza fejedelem, s mivel az asszony már keresztény volt, neki köszönhető férje megkeresztelkedése. A másik hagyomány ennél sokkal színesebb. Eszerint Géza fejedelem Gyula leányát, Saroltot vette feleségül, és mivel Gyula már Bizáncban megkeresztelkedett, lánya is az lehetett, s így a férje megkeresztelkedésében is szerepe lehetett. A korabeli források érzékletes képet rajzolnak Saroltról. Azt írják róla, hogy ő tartotta kezében az ország gyeplőjét, férjét, s ami a férjéé volt, ő irányította, az ő kezdeményezésére kezdődött a kereszténység, ámbár keveredett még a pogánysággal. Ennél cifrábbakat ír róla a kortárs magdeburgi érsek, Thietmarus: szép volt, de sokat ivott, s egyszer haragjában még embert is ölt. Persze a férje sem maradt le mögötte: kegyetlen és hirtelen haragú. Türelmetlenségében a kereszténységet ellenzőkkel szemben kegyetlenül járt el. Igaz lehet a kortárs állítása, hogy keveredett benne a pogányság a kereszténységgel, hiszen amikor az udvarában tartózkodó térítöpüspök szemére vetette, miért áldoz egyaránt a pogány isteneknek és a Mindenhatónak, hetykén odavágta: elég gazdag ahhoz és hatalmas, hogy ezt megtegye. Bizony nem egyértelmű a kép a magyarokról ebben az időben. Keresztények, egyszersmind pogányok. Térítőpüspök tartózkodik a fejedelem, Géza udvarában, ez azonban nem akadályozza a fejedelmet abban,.hogy olyan legyen, mint bármely alattvalója: félig keresztény, félig meg pogány. Mert az ugyan lehet, hogy a 973 húsvétján történt quedlinburgi követjárás közelebb hozta a magyarokat a kereszténységhez, nem tette viszont egyértelműen a Birodalom barátaivá őket. A pannonhalmi oklevélben találunk arra utalást, hogy a birodalmi polgárháborúba bizony beavatkozott a magyar fejedelem, Géza. A pannonhalmi oklevélben jelzett német-magyar szembenállásról nem rendelkezünk kimerítő ismeretekkel. Annyit tudunk róla, hogy István, Géza fejedelem fiának gyermekkorában történt. István gyermekkorában német-magyar viszály pedig akkor volt, amikor a császári hatalommal rendre szembeszálló, ezért Civakodónak nevezett //. Henrik (955-976, 985-995) bajor herceg ismét fellázadt, immár a fiatal császár, ///. Ottó ellen 983-ban, s ebbe beavatkozva, vagy talán csak ezt kihasználva Géza fejedelem kiterjesztette hatalmát Bajorország határtartományának, az osztrák őrgrófságnak egy részére. Végül kénytelen volt visszavonulni /. (Babenberg) Lipót osztrák őrgróf ellentámadása miatt; majd a Bécsi-medencét is kiürítették a magyarok csapatok 991-ben, miután II. (Civakodó) Henrik vereséget mért rájuk. A viszály a Birodalom és a magyarok között a bajor herceg halálával 995. augusztus 28-a után véget ért. Ekkor új helyzet állt elő a Birodalom és a magyarság kapcsolatában. Ezt az új helyzetet távol a magyaroktól, Rómában is észrevették. A magyar fejedelmi udvart a század egyik jelentős személyisége kereste fel, Adalbert prágai püspök. Kalandos életének 5