Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - Török Enikő: Külső-Szolnok vármegye, a Jászság és a Nagykunság Bél Mátyás műveiben és Mikoviny Sámuel térképein / 3–19. o.

felveszi a Kakát, az egyik Kisújszállás felől érkezik, a másik pedig Kolbász puszta felől, talán az utóbbi felelhet meg a középkori Sebes-érnek.

32 Bél Karcagtól nyugatra egy Kara János nevű rétről tesz említést, s Túrkevénél azt írja, hogy a Karcagról ide vezető út „igen gyötrelmes és kátyús, mivel a Kara János mocsaras rétjén vezet keresztül." A Mikoviny-térképeken Karcagtól nyugatra a Kun Laposa mocsár van, s hozzá kapcsolódik a falutól délre-délkeletre fekvő Kara János mocsár, amelyen át a térképek szerint nem vezet út. Kisújszállástól északra is megemlít Bél egy mocsaras rétet, „...mely tavi csíkhalban gazdag". A térképek szerint ez a Kakát mocsárra vonatkozhat, amely a Sárréttel és a Kara János mocsárral állt kapcsolatban.

33 További jelentős vízfolyás a Tisza bal oldalán, Fegyvernektői délre a Tiszától induló, s Mikoviny térképein Büdöstó néven szereplő ér. Dél felé tart, majd két ágra válik, a nyugati a Nagy-Hék, a keleti a Kis-Hék. A Nagy-Hék Martfű és Mesterszállás környékén a Körös mentén lévő „Büdös Tó" nevű mocsárban végződik Öcsöddel szemben. A Kis-Hék pedig Mezőtúrtól délre a Berettyóba torkollik. A Külső-Szolnok megyei térképen is látható ez a vízfolyás, Fegyvernek és Tiszapüspöki között ágazik ki a Tiszából, s hozzávetőlegesen hasonló útvonalon érkezik a Köröshöz, a neve azonban eltérő: Nagy-Szeg, illetve az elágazás után a keleti ág Kis Szeg. „Büdös Tó" pedig Tiszabőtől délkeletre, a Nagy-Szegtől pedig északra levő mocsár.

34 Kisebb megnevezett vízfolyások az Üllő-ér és a Kengyel-ér. Az előbbi Tiszafüred után szakad ki a Tiszából, Kunmadaras és Kápolnás puszta között nagy kanyart tesz dél felé. A Külső-Szolnok megyei térképen Kápolnás déli határában az Üllő-érből egy mocsaras meder indul, Asszonyszállás északi határába halad, majd Szabolcs megyében folytatódik. A Kengyel-ér Szajoltól délre szakad ki a Tiszából, nagy kanyart ír le Kengyel puszta felé, s visszatér a Tiszába.

35 A térképeken nem látható utalás a fokgazdálkodásra, de Bél Mátyás Wernher kamarai tanácsost idézve azt írja, hogy a Tisza „...amikor kiárad a síkságra, az elöntött helyeket széltében nem annyira vízzel, mint halakkal borítja, s bizonyos belvizeket alkot, melyeket a parasztok, mielőtt leapadnának a vizek s a mederbe visszafolynának, bizonyos sövényekkel elrekesztenek, hogy a visszaáramló vízzel el ne menjenek a halak. Ily módon ott éppúgy körülzárva tartják őket, mint a halastavakban. Ám nem ritkán történik, hogy mintegy hadrendben neki zúdulva átszakítják a sövényt s kitörnek, a A középkori Kakatról, mely a Mirhó-fokból szakadt ki, 1. GYÖRFFY GY.: i. m. 41. Ramus Kakát emonate Tibisco penes Tasken, pergisq[ue] versus Kunhegyes, peragrataq[ue] Cumania majoré, infunditur supra Turkevi in Beretyonem, 1. Fol. Lat. 3376., BÉL M.: Heves megye, i. m. 88., BÉL M.: A kunok és a jászok, i. m. 13. és 26. Későbbi források szerint Szalók és Taskony között a Mirhó szakadt ki a Tiszából, melynek vize a Gyolcsi-laposban folytatódott, s Kunhegyestől észak-nyugatra a Kakát medrébe jutott, melyen keresztül a Kunhegyes, Kenderes, Kisújszállás, Karcag határában és a Kara János mocsárban terült szét, s a Kara János mocsár vize a Mirhó-torokon és más fokokon a Berettyóba került, 1. KÁROLYI ZS.-NEMES G.: i. m. 18-19. 33 BÉL M.: A kunok és a jászok, i. m. 27-28. 34 A középkori Büdös-ér Fegyverneknél dél felől szakad a Tiszába számos tóval körített határból, 1. GYÖRFFY GY.: i. m. 41. Ennek a vízfolyásnak a későbbiekben a következő megnevezései tűnnek fel: Nagy-BUdöstófok, Büdös-ér, Nagy-Hék, Kis-Hék, Büdös-torok, 1. KÁROLYI ZS.-NEMES G: i. m. 19-20. 35 Talán az Üllő-ér felelhet meg a későbbi forrásokban szereplő Zádor-érnek, 1. KÁROLYI ZS.-NEMES G: i. m. 15-16. 11