Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - Török Enikő: Külső-Szolnok vármegye, a Jászság és a Nagykunság Bél Mátyás műveiben és Mikoviny Sámuel térképein / 3–19. o.

A Nagykunság területén hatalmas összefüggő mocsaras területet ábrázolnak a Mikoviny-térképek, amely négy fő részből áll: Kakát, Kara János, Kunlaposa és Sárrét, s a szomszédos megyékbe is átnyúlik. Nagyjából a Dévaványa, Kisújszállás, Kenderes, Karcag, Nádudvar és Püspökladány által határolt területen található. E mocsarak alig vannak bejelölve a Külső-Szolnok vármegyei térképen, de a Szabolcs megyein

30 — amely szintén a sárgakeretes sorozatba tartozik — jobban látszanak, bár a neveik nincsenek feltüntetve. Azonban a Külső-Szolnok megyei térképen szerepel egy Kun Laposa puszta Karcagtól délre, s körülötte mocsárjel is látható, valamint egy Kara és egy Idnos (Iános?) nevezetű puszta, melyek közelében szintén halvány mocsárjelölés van. A mocsarakba két nagyobb vízfolyás érkezik. Az egyik a Hortobágy, amely észak felől a Karcagtól keletre fekvő Kunlaposa nevezetű mocsárba torkollik a nagykunsági Mikoviny-mappa szerint, ezzel szemben a megyeleírás szerint a Hortobágy Tiszadobnál szakad ki a Tiszából, és „mocsaras tájat alkotva, ingoványos mélyedésben egyesül ismét a Tiszával".

31 A másik a Kakat-ér, amely Szalók és Taskony között indul a Tiszától, Kunhegyes mellett, tőle északnyugat-nyugatra halad, majd délkelet felé fordul, s Kolbász pusztától délre a Kakat-mocsárral érintkezik. A Szabolcs megyei térképen is egy mocsárba torkollik. A középkori Kakát is mocsárban, méghozzá a Sárrétben veszett el Kakát puszta után. A Külső-Szolnok megyei térkép szerint nem mocsárba torkollik a Kakat-ér, hanem medre követhető Kakát puszta után Turgony, Móric és Túrkeve mellett, melyek a jobb partján fekszenek, majd Csejk és Csudabala puszták között a Berettyóba ömlik. Ehhez hasonló leírást olvashatunk Heves megye ismertetésében: a Kakát ág Pusztataskonynál a Tiszából ered, Kunhegyesnél folytatódik, és bejárva a Nagykunságot Túrkeve felett — nem pedig Túrkeve után — a Berettyóba ömlik. Közben azonban mocsarakat táplált: „a Kakát ág víz alatt álló posványi és nádas mocsarai környékén" sok madár és nyúl tenyészik. Bél Kunhegyesnél is említi, ezt a falut „a Kakát, a Tisza egyik ága öntözi, amely a falu északi oldalát nyaldossa", valamint Bánhalma pusztánál, melynek „...jó szénatermő rétjeit, legelőit a Kakát ága öntözi...", „...a Kakát ezen ága száraz időben kiapad." Részletesebben írja le a Nagykunság ismertetésekor: ha a Nagykunságot „...meg nem öntözné a Tisza egyik ága, a Kakát, nem volna folyóvize, de ez, mihelyt Kunhegyeshez ér, görbe kanyarulatával befurakodik az egész területbe, és megöntözi Kolbászt és a vele szomszédos más pusztákat Karcag és Kisújszállás alatt; majd innen egyenesen keletnek fordulva a Berettyóba Ömlik. Árterében lustán gördül tova, s mindkét partján sok nádat terem, amely nem kis hasznára van a fában szűkölködő vidéknek. ...gyakran kiszárad a nyári szárazság idején, ha ugyan meg nem marad a Tisza időnkénti áradása következtében. így aztán a Tisza változása szerint hol elfogy, hol bőven árad, majd ki is önt. Ámbár ez akadályozza a közlekedést, mégis kedvez a növényzetnek, és öntözi a földeket...". A Külső-Szolnok megyei térképen két ér vizét is Mappa Comitatus Szabolcsensis Methodo Astronomico Geometrica concinnata. MOL Festetics cs. lt. S 68. 66. 31 BÉL MÁTYÁS: Szabolcs vármegye. Ford.: BALOGH ISTVÁN. Szabolcs-Szatmár Megyei Hely történetírás. I—II. Nyíregyháza, 1979. 16. 10