Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - HÍREK - Lekli Béla: A VI. Szabolcs-Szatmár-Beregi Nemzetközi Levéltári Napok / 70–74. o.

(Meg kell jegyeznem a fentiekkel kapcsolatban, hogy magam a magyar levéltárügy helyzetét - az előadóktól eltérően - válságosnak ítélem, de ennek kifejtése szétfeszítené a cikk kereteit.) A külföldi levéltárosok előadásai értékes összehasonlítást tettek lehetővé. Fodor István a vajdasági levéltárak diktatórikus, centralizált irányításáról, az ottani magyar levéltárosok csökkenő létszámáról (ma 120-ból 25 magyar v. magyarul tudó), a magyar nyelvű iratanyag mennyiségének aránylagos csökkenéséről (a zentai levéltárban 60% szerb, 30% magyar, 5% latin és német nyelvű), a levéltárosok rossz anyagi megbecsüléséről beszélt (a zentai levéltárosok 6 helyről kapják a fizetésüket, amely több hónapot is késik). Socol Delia a nemrég létrehozott Dávid Prodan Levéltáros Egyesület (Kolozsvár) megalakulását és munkáját ismertette. Átfogó romániai levéltáros egyesület még nincs. Az Ukrán Levéltáros Egyesületről szóló előadás - az árvíz miatt - elmaradt. Nóvák Veronika a Szlovák Levéltáros Egyesület és levéltárügy helyzetét körvonalazta. Most készül az új szlovák levéltári törvény. A bonyolult levéltári irányítást igyekszenek egységesíteni, de a BM főhatósága alatt. Objektív adottságaik jobbak. (A járási levéltárak 75%-a új !) Az egyesületi mozgalom a bársonyos forradalommal (1989) vette kezdetét. Igyekszik csökkenteni a levéltárak politikai kiszolgáltatottságát. Részt vesz a levéltárosok szakmai képzésében. Évente rendez egy 3 napos levéltári szimpoziont. Nagyon jó a kapcsolata a Magyar Levéltáros Egyesülettel. "A problémák közösek, csak az előadás nyelve különbözik". A külföldi előadások által felvillantott körkép a magyar levéltárügy helyzetét kedvezőbb színben tünteti fel. Természetesen kedvezőtlenebb, de reálisabb lett volna a kép, ha nyugati szomszédok (osztrák, szlovén) levéltárügyébe is betekinthettünk volna. Ez azonban nem tartozott a jelen rendezvény tárgykörébe. 1848-49 emlékezete A konferencia első napját a magyar történelem kiemelkedő eseményének szentelte: 1848-1849-re emlékeztek az előadók, a résztvevők. Szabad György a reformkornak és 1848-nak azokat a főbb vonásait emelte ki, amelyek a rendi világ megszűnését, a polgári társadalom megszületését bizonyítják, s amelyek ismét közel vitték Magyarországot Nyugat-Európához. A reformkori Fay Andrásra is hivatkozva ("Kelet népe Nyugaton") figyelmeztetett azonban arra, hogy "a felzárkózás útját járva ne veszítsük el örökölt értékeinket". (Talán még nem teljesen késett el ez a figyelmeztetés!) Czövek István is az 1848-as magyar szabadságharc európai összefüggéseit elemezte. Felhívta a figyelmet arra az eddig kellően nem vizsgált tényre, hogy a Szent Szövetség elerőtlenedésével az osztrák császár és a cár már 1833-ban olyan szerződést kötött, amelyik az orosz katonai segítségnyújtást is tartalmazta. (Cserébe a cár szabad kezet kapott a Balkánon!) "E nélkül - a Metternich által kialakított - hosszú barátság nélkül nem került volna sor a beavatkozásra". Czövek István egyúttal azt is kimutatja, hogy az Angliába emigrált Metternich herceg igen sikeres diplomáciai tevékenységet fejtett ki annak érdekében, hogy Anglia, Franciaország és Poroszország ne támogassák Magyarország függetlenségi törekvéseit, mi több elfogadják az Osztrák Birodalom fennmaradását az európai stabilitás érdekében. 73