Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - HÍREK - Márfi Attila: Az első győri levéltári nap / 67–70. o.

biztosítás, mint a kockázatok áthárítása a kockázatkezelés egyik ősi formája. Előadásában hangsúlyozta azt is, hogy Győr és Székesfehérvár e téren kiemelkedő szerepet játszott a régióban, amely a 19. század ipari és kereskedelmi mutatóinak függvénye volt. A biztosításokat a város vezetése főleg értékes épületeire és jelentősebb ingatlanaira kötötte meg. A biztosítási és közbeszerzési szerződések menetét is taglalta, amely egyik előkészítő fázisaként a kiírt versenytárgyalások ajánlatait, kísérőleveleit értékelték. Az ekkor kialakult ún. biztosítási technikák meghatározó momentuma volt a befolyásolás, azaz a kedvező elbírálás megnyerése különböző engedmények felajánlásával. A beérkezett pályázatokat a városi számvevőség értékelte, a konkrét szerződés megkötését csak a polgármester dönthette el, ám ebben a folyamatban a befolyásos polgárok kapcsolatai is döntőnek bizonyultak. A polgárosodási folyamatok és a város társadalmi életének egyik fontos területébe nyerhettünk bepillantást Bana József, a Győr Városi Levéltár igazgatója előadásában "Győr egyesületei és a város egyletpolitikája (1737-1950)" címmel. Az általa tárgyalt több mint 200 évet felölelő időszakban Győrött is már a reformkorban megjelentek a korai egyesületek, de virágzásuk mindenképpen a dualizmus időszakára esik. A módszeres egyesületkutatások pár évvel ezelőtt kezdődtek meg a megye és a megyeszékhely egyleti formációit érintve. Az 1992-es Győri Egyesületi Konferencia, valamint Dominkovits Péter, Horváth József, Néma Sándor és természetesen az előadó kutatásai nyomán már bővebb ismeretekkel rendelkezik a helytörténeti irodalom. Bana bővebben beszélt azokról a primer levéltári forrásokról is, amelyek vizsgálata elengedhetetlenül fontos e témakörben. Az egyesületi alapszabályok gyűjteményében 341 egylet dokumentumai találhatók, ugyanakkor az ún. egyesületi kataszter 413 győri szervezet adatait rögzítette. Ez utóbbi forrástípust bővebben is elemezte, majd az egyesületek társadalmi szükségszerűségéről, a város egyletpolitikájáról adott tájékoztatást. Előadásában kiemelte a dualizmus és a két világháború közt működő egyesületek fenntartásának és a "felülről jövő" ráhatásoknak tipikusabb eseteit. Ezután következett Néma Sándor, a megyei levéltár igazgatója előadása, amely lényegében Gecsényi Lajos értekezésének folytatása volt "Győr vármegye települései a török kiűzése után (1686-1720)" cím alatt. Néma röviden felvázolta a témakörről eddig megjelent bibliográfiai forrásokat, külön kiemelve Lengyel Alfréd ez irányú munkásságát. Majd a hódoltságot követő be- és áttelepítések okozta népmozgalmakról, az újra benépesülés folyamatáról adott képet. Mint említette, az egykori megye területe három régióra oszlott, s a leghátrányosabb, szinte katasztrofális helyzetben a török uralom és a hadvonulások miatt elnéptelenedett falvak voltak, ahol az újranépesülés általában a templomok környékén ment végbe. Ebben az időszakban a megye 42 településén mintegy 12000 fő élt. A 17. században kezdődött meg a németek betelepítése egyházi szerepvállalással, beilleszkedésük azonban sok akadályba ütközött a számukra nyújtott adóés telekkedvezmények ellenére is. Továbbá komoly problémát jelentett a hódoltság utáni birtoktestek határainak megállapítása, a településhálózat kialakulása, s a gazdálkodás beindulása. Mint azt zárszóként kifejtette, a megye 17. századi benépesítésének és a gazdasági-társadalmi élet konszolidálódását teljesebb mértékben csak újabb kutatásokra hagyatkozva tárhatják fel a helyi kutatók. Végül a konferencia utolsó előadása ismét a 20. század eseményeiből merítette témáját: Áldozó István, a megyei levéltár fiatal levéltárosa "A Magyar Vagon és Gépgyár és a Focke-Wulf repülőgépgyár kapcsolata (19381844)" című előadásában eddig kevéssé ismert város- és hadtörténeti vonatkozásokat ismertetett. Előzményként megemlítette, hogy a trianoni Magyarországon a repülőgép69