Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - HÍREK - Márfi Attila: Az első győri levéltári nap / 67–70. o.

háború újabb rombolásai követtek. Végső konklúzióként kifejtette, hogy a 16. század végére a város és a megye településszerkezete a ma is tapasztalható arculatát vette fel. Korszakban szorosan ehhez kapcsolódott a következő előadás is, amelyet Pálffy Géza az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa tartott meg "A győri főkapitányság kialakulásának története (1546-1594) címmel. Pálffy, akinek első kötete e témakörből Győrben jelent meg, mindjárt előadása elején leszögezte, hogy a Győri határkerület története egyben a magyar rendiség és az udvari hadvezetés összeütközése a határkerületi rendszer kialakítása során. A Győri főkapitányság létrejötte a Buda eleste után kialakult török tartomány, illetve a megmaradt királyi területek védelmének függvényeként vált stratégiai jelentőségűvé. 1542-ben jelenik meg a Győri főkapitányi tiszt, ami aztán később országos főkapitánysággá bővült. Majd a következő években került sor a Rába partjának, mint természeti védvonalnak felhasználására és Győr megerősítésére. Ezt követően fokozottan növekedett az alsó-ausztriai rendek szerepe a határkerület kiépítésénél, aminek egyenes következménye volt, hogy idegen katonasággal töltötték fel a Győri és a környező várakat. Az 1550-es évektől Pallavicini alatt már a dunántúli várak egy részére is kiterjedt a Győri főkapitányság hatásköre. A nádorral való ütközések során folyamatosan változott, cserélődött a főkapitányok személye, ami aztán az osztrák kapitányok sorozatos kinevezéséhez vezetett. A megerősített Győri vár, a hozzátartozó erődítményekkel együtt tulajdonképpen a császárváros védelmét volt hivatva ellátni. Ezért az udvari haditanács befolyása folyamatosan növekedett a védelmi rendszerben. Igaz, az ezzel kapcsolatos anyagi terhek is megsokszorozódtak, hiszen a kezdetekben szükséges évi 80 000 forint a rendszer kiépítése után már nem volt elegendő, s az 1560-as évektől már 120 000 forintra növekedtek a hadi kiadások. Pálffy előadása egyértelműen vázolta fel a kor hatalmi viszonyait az eddigi zavaros elméletekkel szemben, árnyaltabbá téve a Habsburgok és az idegen haderő szerepét. Horváth József a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár tudományos munkatársa ezt követben "A 17. századi végrendeletek jogtörténeti adalékairól" beszélt a konferencia hallgatóságának. Az előadó által tárgyalt időszakban már kialakult a testamentumok egységesnek tekinthető szerkezete, amely a fő tematikai részeket tekintve az oklevelek felépítését követte. De ehhez az egységesüléshez hozzájárult a Győri Káptalan, mint hiteles hely, illetve az itt működő Veszprémi Tóth András nótárius is. A végrendeletek jogi hátterét tekintve Verbőczy törvényeinek hagyományait is részletesen taglalta Horváth József. Ezek szerint a polgárok-nemesek-jobbágyok testamentum típusai különíthetők el elvileg, megemlítve a jobbágyok ún. végrendelkezési kényszerét. Ugyanis ennek hiányában az elhalt javai visszaszálltak a földesúrra. Speciális jogi esetként hozta fel az előadó a városi nemességet, akik vegyesen használták a nemesek és a városlakó nemesek jogszokásait. Folytatva a korai örökhagyások speciális érdekességeit, Horváth Győr nemzetiségeinek végrendelkezéseire is kitért. Elsősorban a német ajkúak "hozott" és a helyi jogszokásainak néhány jellegzetességét említette, meg kiemelve, hogy csak itt tapasztalható az ún. "atyafiak" megemlítése, akikre egységesen "5 forintot és hatvan pénzt" hagytak a Győri német végrendelkezők. Horváth József, aki elismert kutatója a területnek, előadása végén idézetekkel is színesítette értekezését. Majd az időrendben több évszázadot átugorva Farkas Szilveszter a Széchenyi István Főiskola tudományos főmunkatársa a 20. századi Győrbe kalauzolta hallgatóit. A "Biztosítás és közbeszerzés Győrben az 1930-as években" c. értekezésében a fejlett gazdasági élet egyik szükségszerű jelenségeként beszélt a győri biztosítási viszonyokról. Mint elöljáróban említette, a 68