Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - HÍREK - Szendiné Orvos Erzsébet: Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napok / 64–66. o.

Május 8-án a "levéltári napok" utolsó ülésének a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ adott helyett. A három előadás Debrecen reformkori életét világította meg három aspektusból. Az első előadás politikatörténet, melyet Gazdag István adott elő "Debreceni követi utasítások a reformkorban" címmel. A referátumból kitűnik, hogy a városok politikai szerepe az országgyűlésen igen csekély volt, az általuk felvetett problémákat az országgyűlés nem tárgyalta. Pedig sérelmi listájuk igen terjedelmes volt. Sérelmezték többek között követküldésük és szavazásuk módját, a városok feletti kettős felügyeletet, a királyi cenzus magas voltát, a katonai terhek növekedését stb. A követi utasítások azonban nem érintették az alapvető problémákat (pl. a jobbágyfelszabadítást). Egyetértettek ugyan a változásokkal, annak szükségességével, de módjával nem. A városi ügy rendezésével sem a főrendek, sem a megyei követek nem foglalkoztak, s csak az 184748. évi országgyűlés iktatta törvénybe. A következő előadásban a reformkori debreceni épületekről és közművekről hallhattunk. Ölveti Gábor megállapította, hogy Debrecen ekkor kezdett városias jelleget ölteni, s fontos szerepet kapott a vizsgált időszakban a közművesítés is. Erre nagy szükség is volt, hiszen a gyakran előforduló tűzvész nagy pusztításának oka az olcsó tetőfedés (nád, zsindely), a járványok (pl. kolera) súlyos lefolyásának pedig a kezdetleges közmüvek, a vezetékes víz hiánya, a magas talajvíz volt. A közvilágítás fejlesztésére 1840 után került sor. Összefoglalva elmondta, hogy 1790 és 1848 között még nem voltak meg a feltételei a korszerű városrendezésnek, ezért felemás megoldások születtek, de mindenképpen jelentős az a változás és igény a változtatásra, mely a reformmozgalommal indult meg Debrecenben. A levéltári napok utolsó előadását Szilágyi Gáborné tartotta ,;A kaszinó szerepe a reformkori Debrecenben" címmel. Irodalmi példákat is hozva ábrázolta Debrecen XIX. sz. eleji képét, melyet így összegezhetnénk: "Debrecen falu, nem város, nyáron poros, télen sáros, benne lakni, jaj beh - káros." Két fontos és meghatározó tényező volt a debreceniek életében: a neves református kollégium és a híres debreceni vásárok. Nem véletlenül vetődött fel - a pesti kaszinó mintájára - hogy itt is jöjjön létre egy egyesület, egy casino, "a nemzetiségnek, s a nemzeti csinosodásnak, a hasznos olvasás és jobb ízlésű társalkodás útján való terjesztésére, s emellett a szépmüvészetek és jótékony intézetek pártolására és a nemzeti szorgalom előmozdítására." Az 1833. márc. 3-án létrejött "Debreceni Casino", mely 1841. jan. 3-án kettévált "Polgári Casino"-ra és "Úri Casino"ra, fontos szerepet töltött be a város életében, hiszen általa megpezsdült a hely szellemi élete, és sokat tett a város fejlődéséért is. Szorgalmazta a közvilágítás megteremtését, indítványozta jóvizű kutak létesítését, takarékpénztár felállítását, egy állandó színház építését, vagy gyűjtést szerveztek a tüzkárosultak megsegítéséért. Országos ügyekben is megmozdult a debreceni kaszinó: támogatták az Országos Kisdedóvó Intézetet, a Magyar Iparegyesületet, az Országos Védegyletet, de felszólaltak a magyar városok rendezése ügyében is, és a zsidóknak a városba történő letelepedése tárgyában is. Összefoglalva a négy nap tapasztalatait, elmondhatjuk, hogy a XIV. Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napok rendezvénysorozata betöltötte szerepét: méltóképpen emlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc előzményeire. Szendiné Orvos Erzsébet 66