Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - HÍREK - Dobos Gyula: Levéltári nap Szekszárdon / 62–63. o.

HÍREK Levéltári nap Szekszárdon Évek óta rendszeres program Tolna megye székhelyén a levéltári nap. Hol helyi, hol vendég előadókkal lebonyolított rendezvény általában népes hallgatóságot vonz. Ebben az évben az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójához kapcsolódott az esemény tematikája. A zsúfolásig megtelt vármegyeházi nagyteremben Farkas László megyei főjegyző megnyitó szavaiban a megye legrégebbi intézményének múltját felvillantva méltatta a levéltárak, benne a Tolna Megyei Levéltár napjainkra megnövekedett szerepét. Mindez jelentős mértékben összefüggött a kárpótlási és részben a csőd-törvények miatt óriásivá duzzadt forgalommal, a levéltárak munkájának az érdeklődés középpontjába kerülésével. Kiemelte a levéltári általános teendők mellett az intézmény jelentős közművelődési és tudományos tevékenységét. Jelezte azokat a változásokat, amelyek az utóbbi években bekövetkeztek a levéltár tárgyi feltételeiben és tartalmi munkájában. A levéltári nap első előadója Bóna Gábor a Hadtörténeti Intézet igazgatója volt. Témája: a polgári forradalom és szabadságharc hazai és nemzetközi jelentségének bemutatása. Részletesebben szólt a szabadságharc tisztikaráról, azok felkészültségéről, nemzeti és érzelmi hovatartozásukról. Bemutatta azt a sokszínűséget, melyet pl. a német származású Leiningen Westerburg Károly, vagy a horvát Knezícs Károly, vagy a horvátországi szerb Damjanics János személye jelentett. A sor még folytatható Bem József, Dembinszky Henrik, Guyon Richárd stb. tábornokokkal. Valamennyien azonos ügyért harcoltak és adták életüket, váltak hőssé, vagy emigránssá. Megvilágította azt a történelmi hátteret, amely lehetővé tette a magyarok számára a nagyméretű ellenállást, melyre egyetlen nemzet sem volt képes 1848-ban. Csikány Tamás a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára a hallgatók többsége által kevésbé ismert a délvidéki hadszíntér eseményeiről rajzolt plasztikus képet. Előadásában kiemelte a nemzetőrség és a reguláris erők szerepét, megvilágítva azt az ellentmondásos helyzetet, melyben a korábbi csapattársak, esetleg éppen egymással kerültek szembe, mert a másik oldalon küzdöttek. A hallgatósági felvetések között szerepelt az az érdekes helyzet, amelybe 1848/49-ben a Tolna megyeiek kerültek. Számos szempontból voltak megyénkbeliek a "leg"-ek között: ilyen volt az ókéri "megfutása" a tolnai nemzetőröknek, ám pár hónappal később a pákozdi csatában a győzelemben oroszlánrészt vállaltak a Perczel Miklós és Sándor által irányított önkéntesek. A szabadságharc legdicsőbb tettei között tartjuk számon Róth és Philippovics tábornok fegyverletételét, amelyben a Csapó Vilm.os által irányított Tolna megyei nemzetőrök, némi reguláris segédlettel közel 10 000 horvát katonát ejtettek fogságba. De ilyen "leg" volt Bonyhád szülöttének, Perczel Mórnak egész 48/49-es tevékenysége: legradikálisabb, legönfeláldozóbb, de egyben legengedetlenebb, legsértődékenyebb tábornokunk volt. 0 vállalta a legtöbb csatát, ó győzött legtöbbször (néha nagy árat fizetve), de szintén ő szenvedte el a legtöbb vereséget is. 62