Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - KILÁTÓ - Kozar, Azem–Kovácsné Klettner Csilla: A nemzetközi közösség támogatása Bosznia-Hercegovina levéltári anyagának háborús körülmények közötti védelméhez / 44–50. o.

A védelmi rendszer jogi alkalmazása aláírás vagy ratifikáció függvénye; egy, a rendszernek alárendelt alany - egy állam - elfogad egy hivatalos dokumentumot, aláírja, amennyiben nem alkalmazza azt, jogi szankció alá esik. A másik oldalon, a védelem társadalmi formáit egy adott ország az UNESCO-hoz, vagy más nemzetközi szervezethez fűződő tagsága határozza meg. Ekkor nem jogi, hanem politikai felelősséggel tartozik. Mindemellett minden országnak megvan a saját belső jogi és társadalmi, a kulturális és természeti örökség, mint a világörökség részének a lehető legsikeresebben való megóvása érdekében kialakított, háborús körülmények között alkalmazandó védelmi rendszere is. A Hágai Egyezményként (1954) ismert, a kulturális örökség fegyveres konfliktus esetén való védelmére vonatkozó megállapodás - beleértve ennek alkalmazására és gyakorlására vonatkozó rendeleti szabályozást is - általános és alapvető jogszabály. Az ezt követő két UNESCO ajánlás - ajánlás a kulturális örökség korlátlan behozatalának, kivitelének vagy tulajdonjoga átruházásának megakadályozására és megtiltására (Párizs, 1964), illetve: Ajánlás a kulturális és természeti örökség védelmére és nemzeti tervére (Párizs, 1972) - a legjelentősebb nemzetközi társadalmi dokumentum. A fentiek mellett a szakosodott nemzetközi szervezetek (levéltárak, múzeumok, könyvtárak stb.), mint az UNESCO kollektív tagjainak dokumentumai is fontosak. A volt - szocialista - Jugoszlávia az említett nemzetközi jogi dokumentumok mindegyikét ratifikálta, s ezzel kötelezte magát betartásukra. Másfelől mint tagországra, az UNESCO ajánlásai is kötelezőek voltak. A voltjugoszláv államszövetség belső politikai rendszerében azonban - különösen annak 1974-es decentralizációja után - szövetségi tagjai (köztársaságok és autonóm területek) kulturális örökségük ügyében kizárólagos illetékességgel bírtak, bár a nemzetközi szabályozás a területre, mint szövetségi államra, továbbra is vonatkozott. A szövetségi állam és tagjai minden vonatkozó jogszabálya - beleértve BoszniaHercegovina Alkotmányát, a Büntető Törvénykönyvet, a Honvédelemre vonatkozó törvényt és hasonlókat - a nemzetközi jogi és társadalmi dokumentumok terminológiáját alkalmazta, így a kulturális örökséget háborús helyzetben óvó védelmi rendszer nemzetközi rendelkezéseinek végrehajtásához elvileg minden szükséges előfeltétel és jogi keret adott volt. A háborús helyzet jellege és következményei A Bosznia-Hercegovinában 1992-től 1995-ig folyó háború jellege alapjaiban határozta meg a kulturális örökség pusztulásának intenzitását és mértékét. A kilencvenes évek elején, amikor Jugoszlávia felbomlása kezdetét vette, szövetségi tagjai - a köztársaságok - békés úton próbálták elnyerni függetlenségüket és önálló államiságukat. Ebben a törekvésükben a Nagy-Szerbiát vágyó nacionalista erők ellenállásába ütköztek. 1991ben elsőként Szlovénia még viszonylag gyorsan és nagyobb arányú összecsapások nélkül lett függetlenné. Mikor azonban Horvátország is Szlovénia példáját próbálta követni, 1991 nyarán kitört a háború, ami pár hónappal később Bosznia-Hercegovinára is átterjedt. 1992. április 6-án volt a JNA fegyveres támadást indított Bosznia-Hercegovina ellen, a Szerbiából és Monté Negróból származó ún. önkéntesek és a boszniahercegovinai Szerb Demokrata Párt tagjainak részvételével. Később a horvát hadsereg és a Horvát Védelmi Tanács vezetésével Bosznia középső és nyugati, illetve Hercegovi45