Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A nagyváradi görög katolikus levéltár magyar vonatkozású iratanyaga / 33–43. o.

folyik. A tanító jövedelme 6 hold föld és 42 forint részesedés az ágybérböl (m.1095, d.1369, f.182). A tanítókról is a parókusok készítettek jellemzést. Általában igen szomorú anyagi helyzetről számolnak be. Például Mosolygó Antal nyíracsádi tanítóról 1849-ben megállapította a jellemzés, hogy nagycsaládos, aki Ungváron végzett, de sajnos szerény jövedelmét sem tudja rendesen behajtani, ami az ottani szegénységből adódott (m.1068, d.1259, f.101.) Az iskolák állapota a canonica visitatiónak is tárgyát képezte. Bagaméron 1823ban megállapították, hogy a nép szegénysége miatt nem képes az iskolai terheket viselni. Almosdon hasonló okból a görög katolikus gyermekek a református iskolába jártak. Nagylétán csupán a román nyelvű iskola működött, a ruszinok is oda jártak. Vértesen és Pocsajon minden rendben volt, Hosszúpályin viszont a tanító javadalmazása jobbítását kérelmezte. Erdélyi püspök 1847-ben arra kérte a makói híveket, hogy átmenetileg fogadjanak el egy képesítés nélküli tanítót, amíg a nagyváradi képzőből végzősök kerülnek ki(m.791,d.251,f.63). Az iskolák román nyelvű tankönyvellátásával szintén foglalkozott a püspökség. Támogatta Simion Maghiar tankönyvkiadási kezdeményezését, kapcsolatba lépett a bécsi nyomdával, majd szoros kapcsolatot alakított ki a budai egyetemi nyomdával (m.1017, d.1077, 1079 -I.m.1018, d.1079 II, m.1019, d.1082.). E kezdeményezések kapcsán merült fel a latin betű bevezetése, amely az Erdélyi iskola hatása alatt a XIX. század első felében fokozatosan polgárjogot kapott. Külön kérdést jelentett a szegény iskolák könyv- és tanszerbeszerzése, amelyhez a Helytartótanács és a nagyváradi latin szertartású püspökség is, valamint jótevők járultak hozzá: 1786-ban például Álmosdra 9, Bagamérra 6, Nagylétára 2 (román) könyvet küldtek. A nyelvi eltolódások fokozatosan éreztették hatásukat, ami a könyvmegoszlás terén is érezhetővé vált. Az 1836-os kimutatás szerint Álmosdra 7 (4 román és 3 magyar), Bagamérra 14 (6 román és 8 magyar), Makóra 34 (11 román és 23 magyar), Nyíradonyba 23 (13 román és 10 magyar) könyvet küldtek (m.1019, d.1078, f.l, d.1082, f.291-293). A kor szokása szerint szinte valamennyi parókián létesítettek kisebb-nagyobb alapítványokat. Ezekre vonatkozó iratok 1773-1922 között képződtek (m.853-864). Példaként említhetjük a Sauer-féle alapítványt, amelyben Bedő volt érdekelt 1811 után (m.854, d.1049-1050). Főképp a XIX. század első felében a jobbágyság is többször püspöki közbelépést igényelt a földesurakkal szemben az urbárium bevezetése, majd a legelők elkülönítése és az allodizálások kapcsán. 1847-ben a magyar-csanádiak kérték Erdélyi püspök közbelépését érdekükben (m.791, d.251, 75-79). Egyházi kezdeményezés volt több plébánián a helyi tartalékmagtárak létrehozása 1835-1844 között (m.874-875). A görög katolikusok és a görögkeletiek aránya az előbbiek megerősödével viszonylagosan kiegyensúlyozódott, és a XVIII. század végén egy hallgatólagos választóvonal jött létre Nagyvárad és Berettyóújfalu magasságában. Ennek következtében, az általunk elsősorban vizsgált területen, hosszú időn keresztül ritkán fordultak elő súrlódások. A nagyváradi görög katolikus püspökség jelentős szerepet játszott a román nemzeti mozgalom keretében. Egyelőre nem találtuk meg azokat a dokumentumokat, amelyek további fényt vetnek szerepére a Supplex Libellus Valachorumhoz (1791) kapcso41