Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A nagyváradi görög katolikus levéltár magyar vonatkozású iratanyaga / 33–43. o.

Az érdeklődésre számottartó levéltári anyag három részre oszlik: 1./ tárgyak szerint csoportosított iratok, 2./jegyzőkönyvek, 3./ mutatók. A tárgyilag rendezett iratok az 1747-1920 közötti időszakot ölelik fel. E tárgyi rendet a nagyváradi állami levéltár dolgozói alakították ki, mivel az iratok eredeti rendje az átvétel előtt megbomlott. A legfontosabb sorozatot a konzisztórium és a káptalan üléseiről felvett jegyzökönyvek jelentik. Az előbbiek 1795-1920 közötti időszakra vonatkoznak, az utóbbiak pedig - több megszakítással - 1799-1920-ra. A fontosak között említjük még a canonica visitatio jegyzőkönyveit (1812-1832), valamint az iktatókönyveket (1858-1919). A mutatók lényegében valamennyi időszakra és tárgykörre vonatkoznak - bizonyos hiányokkal - 1747-től kezdődően. A dokumentumok nyelve a XIX. század elejéig döntően latin. Emellett román, német és idővel fokozódó mértékben magyar dokumentumok tűnnek fel. A román nyelvű dokumentumok 1848-at megelőzően többségükben már latin betűvel íródtak. Az 1848-as forradalom után a jegyzőkönyvek és a püspöki adminisztráció alapvetően a román nyelvet használta. A magyart a hatóságokkal való érintkezés és egyes magyar nyelvű parókiákkal való kapcsolattartás tette szükségessé. Az iratanyag egy része az egyházmegye vezetésére vonatkozik, kezdve Kovács Melitius tevékenységével. így olvasható az a körlevél, amely az 1748. december 8-iki felszentelése utáni nagyváradi fogadtatására vonatkozik. Ugyanitt találhatók beiktatásának iratai (m. 044, d.l 165). Részletesebb elnöki anyag tárgy azzá Drágossy Mózes székfoglalását, valamint az egyházmegye beosztására tett intézkedéseit, mint például a parókiák körvonalazása, a klérus javadalmazása, az unió megerősítése, valamint papok képzése a bécsi Szt. Borbála Intézetben stb. (m.791 d.251, m.1017, d. 1077, m. 1044 d. 1166 m.). Ugyancsak fennmaradtak a belényesi uradalom átvételéről és a püspök hagyatékáról szóló dokumentumok (m.875 d.458). Jelentős iratanyag vonatkozik Ignatie Darabant (1788-1805) és főképpen Samuil Vulcan püspökök tevékenységére, amely tükrözi a vallási és kulturális működés széles körű kibontakozását, valamint a katolikus vallásalapból e célra megszerzett támogatást (m.1044 d.l 168 m.1045 d.l 170-73). A későbbi évtizedekben az egyes püspökök tevékenységére nem találtunk ilyen csoportosított anyagot, intézkedéseik a jegyzőkönyvekben vagy az egyes tárgyak iratcsomójában találhatók. Az egyházmegye ellenőrzésének legmagasabb szintjét a canonica visitatio képezte, amely egyúttal feltérképezte a helyi viszonyokat is. Az említett e tárgyú regisztereken kívül az iratcsomókban is találhatók erre vonatkozó akták, Kovács püspök tevékenységétől 1895-ig. Kezdetben a központi kérdés a hithüség felmérése volt, majd áttértek a latin szertartásúak által is használt széles kérdőívek alkalmazására (m.791-797). Példaként említjük Erdélyi püspök Makón 1847-ben végzett canonica visitatióját, midőn - a jelek szerint - a főpásztor nagyszámú kísérete felosztotta egymás között az egyes felmérendő területeket (m.791 d.251.). Nagy gondot fordítottak az egyház ingó és ingatlan javainak megőrzésére. 1774től kezdve időnként vagyonleltárakat kértek be. Az utolsó kimutatásokat 1905-1907-ből találtuk (m.785, 786, 789.). Az egyház működésének javítását célozták az egyházmegyei zsinatok. Ezek előkészítése alkalmával bekérték a klérus véleményét, mint például 1821-22-ben (m. 792). A legalapvetőbb reformmozgalmat az 1848-as zsinat előkészítése jelentette. 1848. július 35