Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A nagyváradi görög katolikus levéltár magyar vonatkozású iratanyaga / 33–43. o.

24-én Nagylétán összegyűltek a kerület papjai Nicolae Vulcan alesperes elnökletével, aki a későbbiekben fontos kulturális szerepet játszó losif Vulcan atyja volt. Kérték a katolikus autonómia biztosítását, könyvkiadó létesítésének és önálló lap kiadásának engedélyezését. Javasolták a Gergely-naptár bevezetését, a gyermekek elsőáldozását, a délutáni mise engedélyezését. Felvetették egy román nyelvű szertartáskönyv kiadásának szükségességét, a magyar ajkúak számára pedig a szertartáskönyv lefordíttatását. A püspököt a klérus és a világiak válasszák meg, és ez csupán királyi megerősítést igényeljen. Kérték anyagi helyzetük javítását évi 800-1000 forintig. A zsinat évente üljön össze és minden papnak legyen részvételi joga (m.1071, d.1280, f.73-89.). Szerepeltek javaslatok egy görög katolikus román egyháztartomány létrehozására is. Megemlítjük, hogy e fondban található az 1882-es egyházmegyei zsinat anyaga is. A katolikus autonómia előkészítésére irányuló kongresszusi választások (1869) összekapcsolódtak a nemzetiségi mozgalmakkal. A világi képviselők választása általában a román nemzeti mozgalom jelöltjeinek elfogadásával járt. így Csegöldön, Csengerújfaluban, Nagylétán, Kokadon és Almosdon a mandátumot Alexandru Román, a pesti román tanszék tanára és országgyűlési képviselő nyerte el. Porcsalmán magyar nyelvű jegyzőkönyv örökítette meg a választás megtagadását. Makón a választás alkalmával Kabay Sándor lelkész lefordította magyarra a Nagyváradról érkezett választási szabályzatot, a jelenlevők végül is a helyi jelöltek mellett döntöttek. A klérus jelöltjét Szabó János kanonok személyében a papok egyéni írásbeli szavazatai alapján bízták meg. Az egyházmegyei világi delegáció a helyi megbízottakból alakult meg. A kongresszusra végül mégiscsak a püspök, Szabó János és Ioan Cucu világi delegátus ment el, a többiek távol maradtak, mivel különálló román görög katolikus autonómiát követeltek (m. 107l-l072). Az egyház feladatainak egyik súlypontját képező templomok felépítése és fenntartása számos ügycsomó tárgya. Az egyházmegye költségén és a hívek adományaiból, valamint a vallásalap segélyezésével épült fel a nagyváradi székesegyház és püspöki palota. Kovács püspök XVIII. századi kezdeményezése a következő század elején valósult meg, a székesegyház 1836-ban leégett, a múlt század közepén azonban Erdélyi püspök alatt újjáépült (m.863, 866-870). A XVIII. század második felében többnyire megelégedtek kápolnák létesítésével, mint például Bedőn, Vértesen, Kokadon, Hosszúpályiban, Álmosdon (m.766 d. 191193). Csanád megye 1836-ban Makón a rabok számára óhajtott kápolnát létesíteni püspöki segítséggel. Ugyanott Erdélyi püspök 1847-ben felszentelte a temetői kápolnát (m.875 d.456, f.134-138. d.251. f.69). A XIX. század elején általánossá vált a szilárd anyagból készült templomok építése, habár a nép szegénysége miatt továbbra is átmeneti megoldásokra és külső segítségre volt szükség. így például 1799-ben a kokadi plébános jelentette, hogy megvásárolta a pocsaji "ócska" fatemplomot és Hodász plébánosával a telek megnagyobbításáért járt közbe (m.1086, dos.1350, f. 71, dos.195, f.1-4.). Az építkezésekhez és a fenntartáshoz a kegyurak és a vallásalap segítségére volt szükség. Példaként hozhatjuk fel Kókad (1859-1921), Hosszúpályi (1860-1914), Nyíracsád (1864-1912) esetét (m.1067 d.12251228). A makói plébánia jelentette, hogy a kegyúr 80 000 téglával járult hozzá a templom építéséhez (1778), a görhelyi uradalom egyévi robotját engedte át. A hívek is bőségesen adakoztak és munkát is vállaltak (m.1067 d.1254, f.3-9). Az 1847-es canonica visitatio alkalmával újabb kegyúri felajánlás történt (m.791, d.251, f.69). Az álmosdi templom építéséhez a belényesi püspöki uradalom biztosította a fa- és vasanyagot, és 36