Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: A nagyváradi görög katolikus levéltár magyar vonatkozású iratanyaga / 33–43. o.

KILÁTÓ A nagyváradi görög katolikus levéltár magyar vonatkozású iratanyaga A nagyváradi görög katolikus püspökség levéltára a kevésbé ismert és felhasznált források közé tartozik. A levéltár 1948-ig a püspökség tulajdonában volt, az év őszén azonban az egyházmegye törvényes működését megszüntették, és csupán 1990 elején éledt újjá. A püspökség feloszlatása maga után vonta javainak szétosztását, amelynek keretében a levéltár jelentős része a Nemzeti Levéltár nagyváradi fiókjának kezelésébe került, ahol anyagát rendezték. Az 1989-es forradalom után e gyűjtemény jogi helyzete változatlan maradt, amit az 1996-os levéltári törvény is megerősített. Jelenleg az anyag a nagyváradi levéltári fiók kutatótermében mikrofilmen kutatható.

1 A hatalmas levéltári anyagból igyekeztünk kiválogatni az első világháború végéig keletkezett, a jelenlegi magyar államterületre vonatkozó iratokat. A nagyváradi görög katolikus püspökség működése szorosan kapcsolódik a keleti szertartású kereszténységnek a Tisza és a Nyugati-Szigethegység közötti sok évszázados fennállásához. A legrégibb nyomok Hyerotheos püspök 933 és 956 közötti működéséhez kapcsolódnak. A Kiszomborban, Nyírbátorban, Szamosanyaloson és Kispeleskén stb. feltárt körtemplomokhoz járult bizonyítékként még a Sövényházán felfedezett pásztorbot. A XI. század elején az Ajtony uralta területen, amely a Dunától a Körösig terjedt, a keleti szertartás uralkodó szerepet játszott. Az Árpád-házi királyok nyugati orientációja miatt a keleti szertartás háttérbe szorult, bár az 1054-ben bekövetkezett egyházszakadás csak jóval később éreztette hatását, így 1204-ben a pápa nem véletlenül, többek között, a nagyváradi püspököt bízta meg egy keleti szertartású püspökség felállításának tanulmányozásával. A következő századokban - a kutatás jelenlegi állása szerint - nehezen követhető nyomon a Körösök és a Szamosok vidékén a keleti szertartás jelenléte. A helyzetet bonyolítják a területen bekövetkezett demográfiai eltolódások, beleértve a nemzeti hovatartozást is: a görögkeletiek főképp a XVI-XVII. században kaptak erőre, és híveik zöme a románok és a ruszinok közül kerültek ki, míg a magyarok zöme és a románság egy része - főképp Biharban - a reformációt részesítette előnyben. Az "unitusok" helyzete a XVII. század derekán erősödött meg az ungvári (1646), a munkácsi (1664 után), illetve a máramarosi (1721) hívek csatlakozása által. A délebbi vidéken változást Nagyvárad 1692-es felszabadítása hozott. A török kiűzése után a székhelyét elfoglaló Benkovich Ágoston latin szertartású püspök egyházmegyéjében mindössze három működő plébániát talált. A püspök az újjászervezés keretébe illesztette a görögkeleti románokkal történő unió megvalósítását is. Csáky Imre püspök (1702-1732) idején már 77 unitus parókia működött, de nem tartós ideig; az aradi görögkeleti szerb püspök 1728-as bihari vizitációja nyomán nagy részük visszatért a görögkeleti püspök joghatósága alá. Újabb unitus eredmények mutatkoztak a későbbi33