Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 4. szám - DOKUMENTUM - Szabó Csilla: Kisajátítható-e a baloldal?: ellenzéki politikai taktikák az 1872. évi országgyűlési választások küszöbén, Irányi Dániel és Kossuth Lajos levélváltásában / 22–38. o.

vid távú, személyes jellegű megállapodásokon nyugodtak. Az országgyűlési pártok, egyegy új ciklus alkalmával, formálisan mindig újjáalakultak. Ezen túlmenően meg kell említenünk, hogy az országgyűlési pártokon kívül más társadalmi csoportok neveiben is felfelbukkant a korszakban a párt kifejezés. így léteztek például választási pártok, vagy olyan, egyesületi formában működő szervezetek, amelyek elnevezésébe bekerült a 'párt' kifejezés. Esetükben a párt fogalma a csoport politikai színezetét jelölte, s bár esetenként a társadalom politikai szerveződésének közép- és alsó fokú egységeiként funkcionáltak (például választások alkalmával), csupán informális kapcsolatban álltak - ha egyáltalán álltak - a rokon pártállású országos párttal. S hiányzott nemcsak a vertikális, de e csoportok közötti horizontális háló is.

34 A gyakorlatban természetesen a képviselőjelöltek többsége valamely országgyűlési párt színeiben jelent meg a választók előtt

35

. Sőt, immár szokássá vált - kiváltképp az ellenzék részéről - hogy a még ülésező képviselőház pártjai mint intézmények agitáltak saját politikájuk futtatásáért: országos értekezletre, gyűlésre hívták össze szimpatizánsaikat és a képviselő- vagy pártorientációban még bizonytalan érdeklődőket, amely ugyanakkor a párt táborának erejéről és népszerűségéről is adott egyfajta reprezentatív mintát. Az 1872. évi képviselőházi választások erődemonstrációjaként a 48-as párt - más néven szélsőbal

36 -január 21-én, a mérsékeltebb ellenzéki párt, a balközép március 10-én tartotta országos összejövetelét. E lázas készülődés volt alaptémája az Irányi Dániel és Kossuth Lajos közötti, 1872. március 12-én és március 20-án keltezett levélváltásnak is

37

. Irányi rövid beszámolót közöl a balközép értekezletéről. Levelében felháborodottan állapítja meg, hogy a másik ellenzéki párt félreinformálta a választókat, s így szavazókat csábított át magához. Gyűlését tudniillik „baloldal" név alatt hirdette meg

38

, amely a kortárs politikai retorikában egyszerre jelölte az ellenzék egészét és a különálló balközép pártot, s - szerinte - a jóhiszemű választók az ellenzéki egyesülés, de legalábbis választási együttműködés reményében illették kitüntetett figyelemmel a balközép gyűlését. Irányi szemében mindez nemcsak a 48-as párt januárban tartott, jóval szerényebb nyilvánosságot vonzó értekezletével összehasonlítva mért csapást a szélsőbal imázsára. Csapás volt egy olyan pillanatban, amikor a szélsőbal sajtóorgánuma, a Magyar Újság sem kommunikált a kívánt mértékben (mennyiségben és minőségben) a választói társadalommal, sőt, közéleti értékének hónapok óta tartó „mély33 Ami a pártok tagságát illeti, a Deák-párt, valamint egy balközép párti eset kivételével (Vö. A Deák-párti képviselőkből alakult kaszinó alapszabályai és a képviselők sk. aláírásai. MOL, R 22, 5.tétel/243.sz.; A Deákkör részvényeseinek névsora. In: A Deák-kör könyve. OSZK Kézirattár, Fol.Hung. 970.; Móricz Pál: A magyar országgyűlési pártok küzdelmei a koronázástól a Deák és balközép pártok egybeolvadásáig. Il.köt. pp. 1-5. Bp., 1892.) nem állnak rendelkezésünkre taglisták. A szakirodalom általában a válaszfelirati szavazás mutatói alapján sorolja be a képviselőket egy-egy pártba (Vö. Szabó Dániel: A magyar társadalom politikai szerveződése a dualizmus korában. In: Történelmi Szemle, 1992/3-4.sz.). A pártértekezletek pedig semmiféle szervezeti fegyelmet nem írtak elő sem a részvételre, sem az értekezleten született határozatok betartására vonatkozóan. 34 Minderről bővebben Id. Szabó Dániel: A magyar társadalom politikai szerveződése a dualizmus korában, i.m. 35 Emellett azonban előfordult, hogy a jelölt csak a kormánypárti/ellenzéki törésvonal mentén definiálta magát, konkrét pártszínezet nélkül, de az sem volt egyedülálló eset, ha valaki szó szerint az ország, és nem egy párt képviselőjeként jelöltette magát. 36 Az elnevezés a párt képviselőinek a képviselőházi ülésteremben elfoglalt helyét jelölte. Az ellenzék együttes elnevezése baloldal, a kormánypárté jobboldal volt. 37 A 48-as párti politikus és a függetlenségi politika emigrációban élő szimbóluma rendszeres levelezést folytatott egymással, megvitatva a kurrens politikai eseményeket. 38 A gyűlés pontos „hivatalos" elnevezése „Országos Baloldal Értekezlete" volt (vö. Ellenőr, 1872. február 22március 8. 44-56.sz.) 23