Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 4. szám - Szögi László: A magyar levéltárosképzés ötven éve, 1949–1999 / 3–17. o.

Az 1972-es évből érdemes egy, a nemzetközi kapcsolatokat érintő kezdeményezést megemlíteni. 1972. július második felében hét levéltár szakos hallgató Bértényi Iván adjunktus vezetésével Pozsonyba utazott és szlovák levéltárakban töltötte szakmai gyakorlatának egy részét. Cserében ez után szlovák levéltáros hallgatók érkeztek Magyarországra és látogattak meg több hazai levéltárat.

23 Sajnos a kitűnő kezdeményezés később nem folytatódott, bár a nyolcvanas években a berlini egye te mmel"meg valósított történész diákcserében többségében szintén levéltárosok vettek részt, és ottani útjaikon lehetőséget kaptak az NDK több levéltárának meglátogatására.

24 Ugyancsak 1972-ben készült el a szak ismét módosított tanterve, amelyben már helyet kapott a Magyarország történeti földrajza tárgy és számos szakkollégium is.

25 Érdekes, hogy ennek ellenére 1972 tavaszán a Kar és a Levéltári Igazgatóság egyeztetett arról, hogy indítsanak-e ősszel új első évfolyamot a levéltár szakon.

26 A válasz igenlő volt. A háttérben nem szakmai, hanem anyagi problémák húzódtak meg, a Kar nem tudta fedezni a külső előadók óradíját. A levéltárosképzés egyik érdekes momentuma volt az a hallgatók kezdeményezése alapján 1973. május 4-én tartott értekezlet, amely a szakképzés belső strukturális átalakítására irányult. Az akkori hallgatók, oktatók, korábban végzettek és a Levéltári Igazgatóság képviselőjének részvételével tartott értekezleten

27 (22 fő) a vita részben az általános képzés és specializálódás körül bontakozott ki. A hallgatók javaslata az volt, hogy egy általános alapképzés után 1867-es korszakhatárral lehessen szakosodni közép- és újkori, illetve legújabbkori levéltáros szakirányokra. Úgy vélték e lehetőség esetén a szak vonzása nagyobb lenne, és a képzés közelítene a hazai igényekhez. A már végzettek viszont arra figyelmeztettek, hogy a specializáció bizonytalanságot teremtene és az állásbetöltéseknél hátrányok érhetnék a végzetteket. Ezt mutatta az is, hogy a kiegészítő szakon maguk a hallgatók ellenezték a csak újkori képzést, és hogy ezt vezessék be a diplomájukba. Az oktatott tárgyakon belüli aránymódosítást, esetleges bővítést azonban a hozzászólók nem ellenezték. Jogos volt az a megjegyzés is, hogy a hallgatóknak a gyakorlat során többféle levéltárat, valamennyi levéltártípus munkáját meg kell ismerni. Az értekezletnek közvetlen hatása nem volt, de a későbbi reform bevezetésekor a vitán elhangzottak is bizonyára hatottak a döntéshozókra. 1973-ban is csak kevesen jelentkeztek a levéltár szakra, de a tanszék a folytonosság érdekében a csekély létszámú kezdő évfolyamot is indította. Varga János a Levéltári Igazgatóság vezetője 1973 novemberében előterjesztést készített a minisztérium főosztályvezetői értekezlete elé a levéltárosképzés továbbfejlesztéséről. A változtatás célját abban jelölte meg, hogy egyre több „modernkori levéltárosra és iratkezelési szakembere van szükség"

28 és a történész hallgatók többségének érdeklődése inkább az új- és legújabbkor felé irányul. A terv felsorolta az igazgatóság véleménye szeA szlovák levéltáros cseregyakorlattal kapcsolatos iratok külön kezelve ELTE Lt. 101/a T.S tsz.iratai 19721973. 24 Történész és levéltáros hallgatók 1978 és 1988 között kétévente utaztak a berlini Humboldt Egyetemre előbb Tóth Ede és Izsák Lajos vezetésével, később Bertényi Iván és Szögi László irányításával 25 A tantervet lásd ELTE Lt. 101/a T.S. tsz. iratai 1972 nem ikt.iratok 26 ELTE Lt. 8/b BTK. DH. iratai 10l9/1972.sz. 27 Az értekezlet jegyzőkönyve ELTE Lt. 101/a T.S. tsz.iratai 1973 évi nem iktatott iratok és 8/b BTK DH. iratai 986/1973.sz. 28 ELTE Lt. 8/b. BTK DH iratai 2647/1973.sz. 12