Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - HÍREK - Pintér Ilona: A Magyar Levéltárosok Egyesületének Országos Vándorgyűlése, Kecskemét, 1999. augusztus 23–26. / 60–69. o.

zete volt. Molnár József elöljáróban leszögezte, hogy napi működési kérdésekről, költségvetésről, bérhelyzetről nem fog beszélni. Röviden szólt a pályázati lehetőségekről. Az idén 300 millión felül volt a pályázati pénz. Jórészt ennek köszönhetően javul a tudományos és a feldolgozó munka, és jelentős az előrelépés az állományvédelem területén. Fontos szakmai eredmény az is, hogy kialakult a szakmai irányítás olyan mechanizmusa, amely hosszú távon biztosítja a szakmai továbblépés alapjait. Örülne, ha a munkacsoportok munkájába minél többen bekapcsolódnának. A későbbiekben felvázolta azt az egyre inkább körvonalazódó rendszert, amely segíthetné a raktári gondok megoldását. A mostani levéltári hálózat nem végleges, mivel az állami szerveknél keletkező iratanyag átvétele nem megoldott. Egyelőre minden gond az önkormányzati levéltárak nyakába szakadt. A körvonalazódó fejlesztési koncepció szerint az intézményhálózati hiányosságok akkor fognak megszűnni, ha kiépül a regionális állami levéltári hálózat és növekednek a címzett támogatások. A regionális állami levéltári rendszer hét intézményből állna, ebből egy lenne Budapesten, a többi vidéken. Azt még nem tudni, hogy hol lenne a székhelyük, és azt sem, hogy mennyi pénzt kapnának. A feladatuk az állami tulajdonú és a jogutód nélkül megszűnt szervek iratainak elhelyezése lenne. Ilyen irányú fejlesztés mellett lehetségesnek látszik az önkormányzati levéltárak visszaszorulása, amit mindenképp meg kell akadályozni. Az illetékességi körök elhatárolása törvényi szabályozást igényel. A minisztérium ezt a fejlesztési tervet 6,7 milliárd forintból megoldhatónak látja. Ebben benne van az OL Bécsi úti fejlesztésének második üteme, melynek révén felszabadulna a Szentháromság téri épület. A kormány nem utasítja el az elképzelést, de pénzt egyelőre nem tud adni. 2006-ig el fog készülni egy átfogó fejlesztési terv, ebbe szeretné a minisztérium beilleszteni a fenti elképzelést. Sok még a bizonytalanság. Kérdés pl., hogy a regionális levéltári hálózat illetékessége kiterjedjen-e a rendszerváltás előtti időre, és ha kiterjed, akkor hol lesz a határ, továbbá hogy az kötelező érvényű lesz-e, vagy lehetőséget ad csak az átadásra. Az önkormányzati levéltárakban lévő állami eredetű iratanyag az összmennyiségnek kb. egyharmada. Hozzászólásában Erdmann Gyula MLE-elnök elmondta, hogy a szóban forgó tervezet levéltáros körökben komoly félelmeket ébresztett. Az elképzelés megvalósítása szerinte 1945-1950 körül lett volna aktuális. Ha akkor létrejött volna a regionális levéltári rendszer, akkor jó lett volna, de a fejlődés másik úton indult el. Jobb lenne, ha a létrehozására szánt pénzt a meglévő struktúra kapná. Az új intézmények meg fogják bontani a szakmai apparátust, anyagmozgást okoznak, emellett félő, hogy meg fog változni a levéltári finanszírozás mostani rendszere is. Az ügyben folyt tárgyalások során kompromisszum született, a Levéltári Kollégium ezt tartalmazó állásfoglalása a Pallium legutóbbi számában olvasható. Az egyesület választmánya csak annyiban nem értett egyet a Levéltári Kollégiummal, hogy kérte a jogszolgáltatási szervek önkormányzati levéltári illetékességben való hagyását és biztosítékot arra, hogy nem szűnik meg az önkormányzati levéltárak állami finanszírozása. Augusztus elején megérkezett az egyesülethez a kormányelőterjesztés, amelyben nincs nyoma a szakmával folytatott egyeztetésnek. Ez az érintetteket igen kellemetlenül érintette és egyben felélesztette a korábbi félelmeket. Úgy érzik, joggal félnek attól, hogy az új hálózat kiépítése leköti az anyagi forrásokat, és az önkormányzati levéltárakra nem fog elég pénz jutni. Garanciákat kellene beépíteni a tör66