Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - HÍREK - Pintér Ilona: A Magyar Levéltárosok Egyesületének Országos Vándorgyűlése, Kecskemét, 1999. augusztus 23–26. / 60–69. o.

vénybe. Ilyen garancia lehetne az egységes működési elvek kidolgozása és az önkormányzati levéltári támogatás csökkentésének tilalma. Á. Varga László ÖLT-elnök hangsúlyozta, hogy nagy lehetőség előtt áll a magyar levéltárügy. Fontos lenne a kompromisszum, de itt ez nem tapasztalható. A tervezetben nagy csúsztatások vannak. 140 ezer ifm befogadására alkalmas intézményhálózatot terveznek. Ez 20 ezer ifm levéltáranként. Két év alatt be fog telni. A tervezett létszám is kevés. 17 ember nem elég ekkora intézmény működtetéséhez. Rossz a számítás a raktárak és a kiszolgáló egységek arányának megállapításánál. 12-15 milliárdba fog kerülni, a dologi költség is több lesz, vagyis szerinte az egész koncepció nem áll meg. Az új levéltárak illetékességéről az a véleménye, hogy az időbeli határ 1990. legyen, ekkor vált el egymástól az állam és az önkormányzat. Gyűjtőkörükbe az államigazgatási szervek és az államosított gazdasági szervek iratanyaga tartozzon. Az önkormányzati levéltárakban lévő állami iratanyag megegyezés szerint legyen átadható vagy maradhasson a helyén a bírósági anyag kivételével, amely az önkormányzati levéltárak illetékességi körébe tartozzon továbbra is. A minisztérium közbenjárását kérte annak érdekében, hogy a kormány-határozatban a szakma véleménye is érvényesüljön. Sölch Miklós /MOL/ megkérdezte, hogy a szakszemélyzet betanítása az Országos Levéltár feladata lesz-e, és ha igen, milyen feladatokat jelent ez a számára. Molnár József válasza szerint a regionális levéltárak szakszemélyzetének szakmai felkészítése nem fog pluszfeladatot róni az Országos Levéltárra. Az egyesületi elnökök által felvetettekre is válaszolt, amikor leszögezte: Az új levéltárak személyzete nem a régiekből fog feltöltődni. A képzési rendszer biztosítani fogja a szakembereket. Elmondta továbbá, hogy a kormányhatározat-tervezetben azért nincsenek szakmai normatívák, mert ehhez nem kell kormányzati döntés. Az illetékességi körök elhatárolása pedig azért nincs benne, mert az törvénymódosítással fog megtörténni. Arra a kérdésre, hogy megoldható-e az önkormányzati levéltárak átfogó fejlesztése, azt felelte, hogy a kormány a tulajdonost átlépve nem támogathatja a levéltárakat. A kormány eszköze erre a címzett támogatási rendszer. A raktárak és a kiszolgáló helyiségek arányának megállapításával kapcsolatban megjegyezte, hogy a MOL Óbudai részlege nem szolgálhat a számítás alapjául, mivel az építkezés még nincs befejezve, a kiszolgálóhelyiségek elkészültek, de a raktárterületnek csak a fele van meg. Nem vitatja, hogy a kormányhatározat-tervezet tervszámai szerények, de éppen ezért lesz a terv megvalósítható. Nem lenne szerencsés az összeg felemelését javasolni. Azt kell szem előtt tartani, hogy lehetőséget teremt a kátyúból való kilábalásra. Többször is elhangzott a vita során, hogy a keletkező férőhely két év alatt betelik. Erre vonatkozóan annyit mondott Molnár József, hogy a tervezet maga is átmeneti megoldásról beszél, igaz, hogy 10-15 éves átmenetről. Nem kellene azért eltekinteni attól a ténytől, hogy az illetékességi átadások és az élet normális menetéből adódó fejlődés révén az önkormányzati levéltárak raktári férőhelye is bővülni fog közben. Véleménye szerint a tervezetben benne van a talpra állás lehetősége, megvalósulása esetén a levéltárak képessé válnak a rendszeres iratátvételre. Rozs András /BaMÖL/ megjegyezésére, mely szerint a régiók csak most vannak kialakulóban, konfliktusok várhatók, és közülük némelyek a vidéki önkormányzati levéltárak 67