Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - HÍREK - Pintér Ilona: A Magyar Levéltárosok Egyesületének Országos Vándorgyűlése, Kecskemét, 1999. augusztus 23–26. / 60–69. o.

Szegőfi Anna /BFL/ A levéltárak iratkezelési és selejtezési feladata című előadásával kezdődött meg a vándorgyűlés szakmai munkája. Az előadó öt kérdés köré csoportosította a mondanivalóját: 1/ Az iratértékelés és a selejtezés helyzete 2/ Az értékhatár alá sorolás kérdései 3/ Az egyes iratok megítélése 4/ A levéltári selejtezés kérdései 5/ Problémák. Leszögezte, hogy a selejtezés a dolgok természetéből adódóan jó szakmai ismereteket és lelkiismeretes munkát követel a levéltárostól, hiszen a tévedés itt jóvátehetetlen, a munka befejezését a fizikai megsemmisítés követi. Az 1969. évi levéltári törvényt követően kiadott minta irattári tervek jól szolgálták a gyakorlatot, lényegesen csökkentették a levéltárba adandó iratanyag mennyiségét. Az átvételre váró iratmennyiség azonban így is jelentős. Szükség lenne átmeneti levéltárakra, létük sok gondot megoldana. Van már néhány ilyen raktár, az ottani tapasztalatok azt mutatják, hogy a működésük változtatásokat indokol a levéltári nyilvántartási rendszerben. A rendszerváltással beköszöntő változások szükségessé teszik az iratképzők levéltári értékhatár szerinti besorolásának újra történő elvégzését. Ez a Levéltári Kollégium gyűjtőterületi bizottságának lesz a munkaterülete. A selejtezhetőség egyik alapproblémája a tükröződő iratok kérdése: a keletkezési helyén, a döntéshozónál, vagy mindkét helyen meg kell-e tartani az adott tárgyban keletkezett iratokat. Gondot jelent, hogy vannak olyan nagy mennyiségben keletkező iratsorozatok, amelyek történeti értéke csekély, de a hatályos szabályok és a kialakult gyakorlat szerint sem selejtezhetök. Az előadó szerint ilyenek az adófökönyvek, az egyéni adólapok, az iskolai anyakönyvek, amelyek szerinte 75 év után megsemmisíthetők lennének, és ugyanezt a sorsot szánná az iktatókönyveknek is, amennyiben levéltári segédletként nem használhatók. Selejtezési mintajegyzékek most is készülnek. Egyik fajtájuk az ún. minimumjegyzék, amely a nem selejtezhető iratok tárgyát sorolja fel. A másik bővebb körű tárgymegjelöléssel dolgozik és a selejtezési határidőt tünteti fel. Ez a munka igen időigényes és emellett sok irányú ismeretet és tapasztalatot követel. Kérte a hallgatóságot, hogy azok, akik hasonló munkán dolgoznak, jelezzék neki. Hasznosnak tartaná továbbá, ha a levéltári selejtezési gyakorlatot formanyomtatvány segítené. Jároli József /BéMÖL/ korreferátuma a történeti érték, az irattári érték és a maradandó érték kifejezés tartalmát boncolva ráirányította a figyelmet arra: nem egyértelmű, hogy a maradandó érték a történeti érték kifejezés szinonimája-e, vagy a történeti és az irattári érték együtt jelenti a maradandó értéket. Megállapította, hogy a szakmában korábban létező kötöttségek megszűnőben vannak, a levéltárakat egyre jobban magukra hagyták. Az iratátvétellel kapcsolatos jogszabályi háttér is bizonytalan, ez is növeli a levéltárak feladatait és felelősségét. Szaniszló Ferenc /HMÖL7 korreferensként a tanácsi iratok selejtezéséről szólva kiemelte, hogy a selejtezést a rendezési munkával párhuzamosan szerencsés végezni. Az irattározás módja dönti el, hogy tétel- vagy darabszinten történik-e a selejtezés. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nem selejtezhetőként levéltárba adott tételeket érdemes felülvizsgálni. Szegőfi Anna korábban elhangzott megjegyzésére utalva elmondta, hogy a tanácsi korszak adófőkönyvei selejtezhetök. 61