Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - DOKUMENTUM - Cieger András: Részlet Lónyay Menyhért naplójegyzeteiből: a Levéltári Szemle 1999/2. sz.-ban megjelent Lónyay Menyhért feljegyzései című cikk folytatása / 39–46. o.

dikén én megmondám, hogy nem maradhatok, midőn ő egyetértve társaival, az 1870-diki költségvetést, melyet én előterjesztek, félrevetek,

28 s egy olyat oktrojiroztak reám, melyet én magaménak nem ismerhettem el." Emlékezetébe hozam azután azon sok ellentétes nézeteket, mely köztem és az egyes miniszterek közt felmerült, kik kiadni mentül többet, de megtakarítani mentül kevesebbet kívántak. Idézem a vasutakról, a Sugárút és vámház és egyéb hasonló differentiákat, melyeknél ő nem támogatott, sőt homlok egyenes irányt követett.

30 Idéztem az első differentiát, mely köztünk még 1868-ban a véderőről szóló törvénynél felmerült. Én olcsóbb organismust kívántam, 600 000 embert 800 000 helyett a közös hadseregnél, s a honvédségnél a porosz rendszert óhajtám, mely szerint a kiszolgált katonákból lett volna alakítandó a honvédség,

31 hogy ezen ellentétes nézet mián hagyott ki azon bizottmányból, mely a Felség elnöklete alatt e kérdés felett tanácskozott, hogy a ház tárgyalásainál [?] e kérdés felett részt nem vettem, hogy a végleges szavazás előtt Biarritzba

32 mentem. Nem maradt tehát már más 1869 végével, mint leköszönnöm. Továbbá emlékeztetem arra, hogy hiszen maga tolt el Bécsbe. Ő volt az, ki e hely elfoglalása végett első velem értekezett elmenetelem előtt 4-5 hónappal. De hozzá tevém, én mindezt nem tekintvén, Bécsben létem alkalmával károdra nem voltam, sőt támogattalak, emlékeztetem a Hochenvartt epochára

33 és a porosz-francia háború korszakára.

34 28 Lónyay az 1870. évi költségvetés történetét (a költségvetés "felpuhitását": a túlzott kormányzati és képviselőházi igényeket) már 1873 végén megjelent könyvében nyilvánosságra hozta: Közügyeinkről Bp., 1873. 22-31.0. 29 oktrojiroztak: oktrojáltak, kényszerítettek rám. 30 értsd: homlok egyenesen ellentétes irányt követett. Lónyay ugyanis ellenezte a Sugárút (a mai Andrássy út) és a körutak gyors kiépítését, helyette az építkezésekre szánt összeget a főváros gazdasági, kereskedelmi fejlesztésére javasolta felhasználni, ötletét azonban pártja sem támogatta. Erről és Lónyay vasútfinanszírozási elképzeléseiről: Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakából Bp. 1911. 403-407.o. 1870-ben a pesti új fővámház és a közraktárak felépítésével mindenki egyetértett, ám Lónyay (és a fővárosi nagykereskedők) kereskedelmi megfontolásokból máshol kívánta azt megvalósítani, mint Andrássy és Pest város közgyűlése. Az 1870. április 28-án megtartott minisztertanács leszavazta Lónyayt, így az Ybl tervei alapján elkezdett építkezés abba maradt és az új helyszínen folytatódott. Lónyay a .minisztertanácsi határozatot tartalmazó jegyzőkönyv végére leírta különvéleményét. Erről részletesen: Juhász Lajos, "A pesti fövámház elhelyezésének története" In: Tanulmányok Budapest múltjából VI. Bp. 1938. 180-189.O. 31 Utalás az 1868. december 5-én szentesített honvédelmi törvénycsomagra (1868: XL-XLII. te). Az elfogadott rendelkezések értelmében a közös hadsereghez hasonlóan az újonnan felállított honvédség is sorozott be újoncokat. Erről bővebben: Magyarország hadtörténete, szerk. Liptai Ervin II. köt. Bp., 1985. 20-3l.o. 32 Biarritz: város Dél-Franciaországban az Atlanti-óceán partján, a 19. század második felétől kedvelt fürdőhely. 33 Hochenvartt epochára: Hohenwart epocha - utalás a Kari Siegmund Hohenwart (1824-1899) vezette osztrák kormány időszaka (1871. febr. - okt.) alatt kialakult konfliktusra. Lónyay Andrássyhoz hasonlóan elutasította a csehek autonómia-követeléseit és a dualista szerkezet föderatív átalakítását. A válság Hohenwart bukásával zárult. Erről részletesen: Diószegi István, Bismarck és Andrássy. Magyarország a német hatalmi politikában a XIX. század második felében 41