Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - A VÁNDORGYŰLÉS ELŐADÁSAI - Szegőfi Anna: A levéltárak iratértékelési és selejtezési feladata / 13–28. o.

országban egységesen megvalósult. Jelenlegi problémánkat az okozza, hogy a munkát a szocialista korszak irataiban sem végeztük el, miközben az új korszak, új feladatokat állított elénk. Ami a szocialista korszakot illeti, a közigazgatás szakszerveinek minősítésével pl. még adósak vagyunk, miközben az államigazgatás helyi szervei esetében éppencsak a szervjegyzék összeállításánál tartunk, s ha sietünk, talán addigra elkészül a szervjegyzék, mire a következő átalakítási hullám elér bennünket. Az új korszak új feladatai közül az a legnehezebb, hogy meg kell változtatnunk az értékhatár vizsgálatok szempontjait. Az iratképzök értékhatár alá sorolásának legfontosabb alapelve, hogy az értékhatár egy adott történelmi korszakban egy adott szervtípusra vonatkozik. Ennek tükrében napjaink feladata, hogy a korábbi évek gyakorlatának felülvizsgálata mellett a rendszerváltozást követően alakult és átalakult, illetve jelenleg is alakuló szervek működését vizsgáljuk. A rendszerváltozás előtt az értékhatár alá sorolás gyakorlati szempontjai között szerepelt az adott szerv elhelyezkedése a hierarchiában, a szerv iratanyagának tükröződése az ellenőrző felügyeletnél stb. A rendszerváltozást követően meg kell változtatni a szempontjainkat, a megváltozott ügykörökkel továbbműködő szervek, a megváltozott alárendeltségi viszonyok és természetszerűleg a megváltozott tükröződés miatt. A szempontjaink megváltozásának legfontosabb eleme a maradandó érték és a történeti érték fogalmak tartalmának, kettőjük különbözőségének meghatározása, egyértelműsítése. A két fogalom egymáshoz való viszonya igen fontos eleme a levéltári munkának, ezért szántunk több időt a téma tárgyalására Jároli kollégánk korreferátumaként. A korábbi években vizsgálati módszereink általában az iratanyag helyszíni ellenőrzésére szorítkoztak. Az új típusú központi nyilvántartó rendszerek miatt a vizsgálati módszereinken is változtatni kell. Minden körülmények között a szervek iratainak vizsgálatát megelőzve meg kell vizsgálnunk ezeknél a rendszereknél az általuk elvégzett adatgyűjtés tartalmát. Ez egy új típusú, központilag koordinált, levéltáriszámítástechnikai kutató és elemző munka. A munkamódszerre egyetlen példát említek. Az értékhatár vizsgálatokat két év előtt Budapest Főváros Levéltárában - úgy gondolom logikusan - a gazdasági élet megváltozott szereplőivel kezdtük. Kiinduló pontunk a tulajdonforma alapján megkülönböztethető szervtípus volt, s a középvonalat a korlátolt felelősségű társaságoknál húztuk meg; értékhatár fölé kerültek a részvénytársaságok, s értékhatár alá az egyéb társasági formák. Zárójelben jegyzem meg, hogy a gazdasági szervek teljes körének értékeléséhez szükségünk van még a magánvállalkozók érdekvédelmi szervezeteinek felmérésére és értékelésére, hogy teljes legyen a gazdasági élet keresztmetszete. Kérem, aki tud segítsen; kamarákat és érdekvédelmi, szövetkezeti társulásokat kellene felmérni, hogy megállapítsuk, milyen központi adatnyilvántartást készítenek, amelyek egyedi gazdasági szervek adatait tükrözik. Az értékhatár vizsgálat, amelyet a gazdasági szervek esetében elvégeztünk, véleményünk szerint követendő módszer. A vizsgálat igen tanúságos más szervekre vonatkozóan is, tekintve, hogy az iratértékeléshez a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisát használtuk fel. Adatnyilvántartó és feldolgozó szervezetként múltunkban is létezett a Statisztikai Hivatal, munkájának titkosítása azonban nem minden esetben tette lehetővé a kutatók számára a hozzáférést, ezért vált alapelvünkké, hogy statisztikát nem selejtezünk. Felül kell bírálnunk ezt a gyakorlatot. A Statisztikai Hivatal iratanyagának újraértékeléséről részletesebben szól kolléganőm Kalmár Ella, mint a téma leghivatottabb ismerője. 18