Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - A VÁNDORGYŰLÉS ELŐADÁSAI - Szegőfi Anna: A levéltárak iratértékelési és selejtezési feladata / 13–28. o.

khez, a képzésre kötelezettek arra törekszenek, hogy a MOL-ban szerezzenek bizonyítványt. Különösen jól működik ez a minisztériumok esetében, melyek ide küldik vidéki szerveik munkatársait. Ez időnként elviselhetetlen terhet ró az intézményre, és évenként akár két csoport indítását teszi szükségessé. Ismereteink szerint 1998-ban a Hajdú-Bihar Megyei Közigazgatási Hivatal szervezett az új követelményrendszer szerint irattáros tanfolyamot, és az említett két zalai intézmény tett rá kísérletet. Azonban sajnálatos módon, az elmúlt három évben egyetlen levéltár sem tett lépéseket, hogy saját gyűjtőterületén, vagy több levéltár összefogva, az irattáros tanfolyamok tartásához a szükséges tanúsítványt megszerezze. Különösen nagy a gond az önkormányzatok vonatkozásában, ahol az iratkezelési problémáknál szükség volna a levéltárak útmutatására. Ezt a kérdést a MOL nem fogja megoldani, sem „non stop" irattáros tanfolyamokkal, sem a kezelő vagy segédlevéltáros képzés átalakításával. Véleményem szerint az irattáros képzés a gyűjtőterületi munka szerves része, az iratkezelési szabályzatok véleményezéséhez és az iratkezelés ellenőrzéséhez hasonlóan. A kezelő és segédlevéltáros képzés a MOL-hoz kötött, az itt felvetődő kérdések az intézmény problémái is. Nagy gond a szűkös technikai ellátottság. Nincsenek korszerű oktatási eszközök, a rendelkezésre álló terem nem alkalmas a szemléltetésre. Különösen hiányzik a számítógépes oktatóterem, melynek felszerelésére tettünk sikertelen kísérletet a Nemzeti Kulturális Alapnál. Az önköltséges tanfolyamok részvételi díjai a kiadásokhoz képest minimálisak. Megfelelő pénzalap híján a különféle jegyzetek, tananyagok a hallgatók befizetéseiből készülnek, így azokat a következő csoportok hasznosítják. Ennek ellenére bízunk abban, hogy szerény körülmények között a tanfolyamok résztvevőinek át tudunk valamit adni az elődök által összegyűjtött tapasztalatokból és ismeretekből. SZEGŐFI ANNA A levéltárak iratértékelési és selejtezési feladata Kedves Kollégák! Abba a nehéz helyzetbe kerültem, hogy kénytelen vagyok az előadásomat bocsánatkéréssel kezdeni. Az előadásom tárgya ugyanis nem a lényeget jelentő címmel szerepel a meghívóban, nem iratkezelésről, hanem iratértékelésről szeretnék ma itt beszélni. Amikor a kinyomtatott meghívóban megláttam az elgépelést, azonnal telefonáltam Bán Péter kollégámnak, aki aggályaimra azt válaszolta, hogy az iratértékelés és iratkezelés nem esik messze egymástól, amiben teljes egészében igaza van, ennek ellenére kénytelen vagyok felhívni a kollégák figyelmét, hogy előadásomban nem esik szó iratkezelésről. Annál több iratértékelésröl és selejtezésről. Az előadók hagyományaihoz híven én is megkérdeztem magamtól, miért kell beszélni, mint sürgős, tovább nem halasztható teendőről az iratértékelésről? Csak egyetlen röviden megfogalmazott indok: megjelent az 13