Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - A VÁNDORGYŰLÉS ELŐADÁSAI - Dóka Klára: A levéltári szakképzés helyzetéről / 3–13. o.

lyamra vonatkozó részt már két zalai intézmény is megvásárolta, szintén regisztráció céljából (MTESZ és Munkaügyi Központ.) 1992 óta a KJT és az egyes munkakörökhöz szükséges képesítési előírások többször megváltoztak. 1997. január 31-én jelent meg a művelődési és közoktatási miniszter 2/1997. /I.31./ MKM számú rendelete (Magyar Közlöny 10.szám), mely ismét meghatározta a képesítési előírásokat. Eszerint a segédlevéltáros tanfolyamot végzettek az „E" kategóriába, a vizsgázott kezelők a „D"-be kerülnek. Ismereteink szerint az átsorolások megtörténtek, a levéltárak anyagi helyzetétől függő fizetésemeléssel vagy anélkül. Mint ismeretes, 1998 nyarán a kulturális tárca kettévált, és a MKM szakoktatási osztály feladatait is megosztották. A levéltári szakképzésre vonatkozó teendőket (tételek jóváhagyása, vizsgaelnökök kijelölése) a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (a Levéltári Osztály) vette át. Az összefoglalásban arról próbáltam képet adni, milyen úton jutottunk el a jelenlegi, remélhetőleg stabilizálódó szakképzési rendszerhez. Bár a MOL és más szervek tanfolyamjain igen sok hallgató vett részt, és remélhetőleg hasznos ismeretekkel, pozitív benyomásokkal távozott, a levéltári-irattári képzés ügye nem sikertörténet. A fő problémák kiemeléséhez magukból a jogszabályokból kell kiindulni. A jelenlegi OKJ besorolás jobb, mint az 1993-as volt, de korántsem tökéletes. Szerencsésebb volna, ha a középfokú, irattáros és levéltári kezelő képzés külön számmal megjelölt szakmaként szerepelne. A kezelő tanfolyamnak ugyanis van felsőfoka, az irattárosnak nincs. A vizsgázott irattárosoknak - felsőfokon - az irodavezetői tanfolyamot szoktuk ajánlani, ahová viszont angol nyelvvizsga szükséges. Sokan szeretnének részt venni segédlevéltáros tanfolyamon, azonban ezt előzetes ismeretek nélkül nyilván nem bírják. Nem túl szerencsés, hogy a 2/1997. MKM számú rendelet szerint a „segédlevéltáros" három féle végzettségű munkatársat jelent, talán a külföldön is használatos „asszisztens" kifejezőbb lenne. Ráadásul a köztudatban a „segédlevéltáros"-ság átmeneti állapothoz kapcsolódik, ahonnan bizonyos idő után tovább lehet lépni. A jelenlegi „segédlevéltáros" elnevezés ellenére azt is hangsúlyozni kell, hogy az egyetemekről, főiskolákról kikerülőkkel szemben itt nem a tudományos utánpótlás neveléséről van szó, hanem azt a réteget kívánjuk erősíteni, mely magas szinten képes ellátni igazgatási, tájékoztatási, menedzsment feladatokat és megfelelő útmutatással feldolgozni bármely, magyar nyelvű iratanyagot. A háromféle képzés - segédlevéltáros, levéltári kezelő, iratkezelő és irattáros - közül jelenleg az irattáros a leginkább problematikus. A KFT-k képzési tevékenysége nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. A tandíjak igen magasra emelkedtek, a nyugdíjas levéltárosokból, tanárokból álló oktatói gárda nem tud korszerű ismereteket nyújtani. Gondok vannak a bonyolult pénzügyi adminisztrációval, a csak oktatással foglalkozó szervezetek nem is életképesek. Mivel a KFT-k nincsenek aktív kapcsolatban a gyűjtőterülettel (olykor még a résztvevő levéltárosok sem), nehéz a megfelelő létszámú csoportot beiskolázni. E tanfolyamokon helyenként tanultak középiskolai végzettséggel nem rendelkezők is, akik természetesen nem tesznek vizsgát. így a 10 fős vizsgacsoport megszervezése manővereket igényel, például saját munkatársak bevonását. A 2/1997. MüM számú rendelet több, oktatással foglalkozó KFT felszámolását is jelentette, mivel nem tudtak az előírásoknak megfelelni. Ugyanakkor az új iratkezelési szabályzatok előírják vagy legalábbis ajánlják az irattáros képesítés megszerzését. Mivel az állami alkalmazásban álló irattárosoknak és főnökeiknek egyébként sincs bizalmuk a KFT12