Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - A VÁNDORGYŰLÉS ELŐADÁSAI - Dóka Klára: A levéltári szakképzés helyzetéről / 3–13. o.

A rendelet az oktatás formáját nem határozta meg: választani lehetett tanfolyami képzés, egyéni felkészülés, illetőleg az oktatási intézmény által javasolt fonna között (szabad felkészülés). Az egyéni és tanfolyami felkészülést követően a hallgatók a vizsgabizottságot működtető szervnél jelentkezhettek a vizsga letételére. E szerv a vizsga időpontját jelentette a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak, mely vizsgabiztost küldhetett. A rendelet vizsgabizottságot működtető szervként az iratkezelő és irattáros, valamint a levéltári kezelő szakmák vonatkozásában is az UMKL-t jelölte ki. A mellékletként kiadott általános vizsgaszabályzat szerint a vizsgabizottság három tagból állt, akiket a vizsgabizottságot működtető szerv vezetője jelölt ki. A hallgatók sikeres vizsga után szakmunkásbizonyítványt kaptak, melyben tudásukat 1-től 5-ig terjedő osztályzatokkal értékelték. A vizsgák megszervezésén és lebonyolításán kívül a vizsgabizottságot működtető szerv feladata volt a központi oktatási program, a vizsgakövetelmények kidolgozása, a vizsgaszabályzat aktualizálása, az oktatók részére eligazító anyag és bibliográfia készítése. E dokumentumok - Réfi Oszkó Magdolna és Petrikné Vámos Ida munkájaként - már 1991ben elkészültek. Mind az irattáros, mind a levéltári kezelő vizsga írásbeli és szóbeli részből állt: elméleti és gyakorlati kérdéseket mindkettő magában foglalt. A feladatokat szintén az UMKL munkatársai dolgozták ki, és esetünkben a Levéltári Osztály hagyta jóvá. 1991-ben a Levéltári Osztály állást foglalt abban a kérdésben, hogy a vizsgabizottságot működtető szerv egyúttal képző intézmény is lehet. Ennek alapján 1991. márciustól júniusig már sor került az új rendelet szerinti első levéltári kezelő tanfolyamra az UMKL-ben. Abból a gyakorlati megfontolásból kiindulva, hogy a hallgatók zöme vidéki, ezúttal is csak konzultációkra került sor, 40 órában. A tananyag felépítése a következő volt: - az irat és az írásbeliség - az iratképzők története a feudális kortól napjainkig az iratkezelés történeti alakulása a mai iratkezelés - a levéltár feladatai • az iratanyag gyarapítása, feldolgozása • iratvédelem • tudományos, közművelődési munka • igazgatási feladatok. Mint a felsorolásból látszik, a tananyag a levéltárügy egészét felölelte, annak 40 órában való feldolgozása próbára tette a hallgatókat és oktatókat egyaránt. Az elért eredmények egy-egy levéltár szakmai munkáját is minősítették, hiszen a vizsgázók a csekély óraszám miatt rá voltak kényszerítve az otthoniak segítségére. Az utolsó ilyen tanfolyamra 1994 nyarán került sor, és a hallgatók ősszel vizsgáztak. E tanfolyamok iránt igen nagy volt mindvégig az érdeklődés. A kétévenként szervezett kurzusoknak általában 50-nél több hallgatója volt. Az előzetes levéltári gyakorlatot a korábbi 2 évről egy évre szállították le, amit a foglalkozások megkezdésekor igazolni kellett. Az irattáros képzésben 80 órás tanfolyamokat szerveztek a 17/ 1990. MKM számú rendelet megjelenése után. A jóval kisebb terjedelmű ismeretanyag elsajátítására az óraszám elegendőnek bizonyult, és a Levéltári Módszertani Füzetek 10. számaként elkészült az „Iratkezelési ismeretek" című jegyzet,

6 mely szintén segítette a felkészülést. A jegyzetet 6 Dóka Klára (szerk.): Iratkezelési ismeretek. (Jegyzet az irattáros tanfolyamok hallgatói számára.) Budapest. Új Magyar Központi Levéltár, 1990. (Levéltári Módszertani Füzetek 10.) 5